Pedig milyen jól hangzott Victor Ponta miniszterelnök bejelentése, hogy az elkövetkező másfél évben a cégek fejlesztésre fordíthatják a nyereségük után fizetett adót! Végre valami kézzelfogható a sok ígéret után – sóhajthattak fel sokan, csakhogy alaposabb elemzés után kiderült: keveseknek terem babért az intézkedés. A kis- és közepes vállalkozások nyeresége oly csekélyre apadt az elmúlt évek során, hogy az ezután törlesztett 16 százléknyi adó még fogyóanyag fedezésére sem lenne elegendő, nemhogy korszerű technológiák megvásárlására, így esélyük sincs használni, kihasználni a nagy lehetőséget. Igazi hasznot a munka után fizetett adók csökkentése jelenthetett volna, ha a jelenlegi 88 százalékot valamelyest lefaragják. Csakhogy ez utóbbi biztos és hatalmas bevétel az állam számára – a nyereség kevésbé ellenőrizhető és kisebb tétel. Előkelő helyen szerepelt a Szociál-Liberális Szövetség választási ígéretei között a tb-járulék ötszázalékos csökkentése, ám azóta csak távoli lehetőségként kerül napirendre: ha lesz rá fedezet, ha pótolni tudják a költségvetésben emiatt keletkező űrt, ha a nemzetközi pénzintézetek is úgy akarják... A miniszterelnök most is hebegett valami olyasmit, hogy ez lenne a következő célkitűzésük, ám a mikor és a hogyan már el sem hangzott. Pedig levegőhöz ez az intézkedés juttatná a vállalkozásokat, új munkahelyek teremtésére is ez nyújtana esélyt, s talán csöppet emelni tudnák az évek óta befagyasztott béreket is.
Jól kiforrott gazdaságfejlesztési elképzelések nélkül tébláboló kormánytól azonban aligha remélhetünk ilyen lépést. Két választás küszöbén inkább látványos kampányígéretekre szórják az államkassza csekélyke többletét, s a statisztikai adatokkal, növekvő gazdasággal dicsekednek. Papíron lehet, jól mutat, de a valóságban sehol sem érzékelhető, olyan, mint egy falra festett gyönyörű alma, mely látványával lenyűgözhet, ám sem illatát, sem ízét nem érezhetjük. S nem láthatjuk azt sem, hogy belülről nyüvek cincálják, bármely pillanatban darabokra hullhat, semmivé válhat.