De mikor nem volt divatban a szerelem? Mindig is divatban volt, a díszletek és a szerelmi szótár változhatott, a szenvedély, amely két embert egymás felé űz — nem! Ma persze — és a szerelmesek napján, Szent Bálint-napkor illik is ezt hangsúlyozni — másképp udvarol a fiú a lánynak vagy a lány a fiúnak, mint a rokokó vagy a romantika évadaiban, más szavakkal, de a csodán az vajmi keveset változtat.
Csodát emlegettünk, mert az, amikor két ember megszereti egymást, változatlanul csoda. Az alábbi versek is erről a csodáról beszélnek, s a boldogság kék madara — hogy egy valaha igen népszerű metaforát idézzünk — elrepül a didergő, februári táj felett, magát a jégvirágokkal teli ablakok üvegében hosszan elnézegetve. Magának a napnak, Szent Bálint napjának — amelynek ünneplése mostanság nálunk is igen divatos — szép hagyományai vannak az angolszász költészetben, futólag említhetjük, hogy Shakespeare talán legnagyobb drámájának, a Hamletnek is egyik kulcsmotívuma, gondoljunk Ofélia és Hamlet szenvedélyes és tragikus szerelmi történetére… Szent Bálint napján a szerelem üli ünnepét. Ahogyan Nádas Péter írja egy német lány és egy francia fiú mozgalmas szerelmi történetének margójára (de a neveket természetesen be lehet helyettesíteni!): ,,Gyerekek, Pierre szereti Helent! Emberek, Helen szereti Pierre-t. Ennél jobbat nem tudok a falra írni. Ennél nagyobbat nem kiálthatok." Mert a szerelem, hogy rögeszmésen ismételjük, csoda, egyszeri és megismételhetetlen. Az élet ajándéka.
