Az 1848–49-es forradalomról és szabadságharcról, annak hadtörténeti vonatkozásairól tartott előadást szerda este Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban Dobszay Tamás budapesti történész, aki szerint a magyar szabadságharc bukásának a cári és osztrák katonai túlerő az oka. A magyar nemzet történetét bemutató sorozat folytatódik, a következő előadást május 26-án tartják.
Bár a forradalom kapcsán általában tragikus eseményekre emlékezünk, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem docense bevezetőjében hangsúlyozta: a siker nemcsak külsődleges eredményekben mérhető, annak egyéni, morális vetülete is lehet, ilyen, hogy egyénként, közösségként meg tudtunk-e birkózni egy nehézséggel, illetve egy vereség akkor is lélekemelő, ha mindent nullpontról kell kezdeni. Márpedig az 1848-as forradalom több fontos társadalmi és közjogi eredménnyel járt – hangoztatta Dobszay Tamás –: egyrészt Magyarországon megszűnt a jobbágyság, a lakosság 70 százaléka felszabadult, másrészt adófizetővé vált a nemesség is, harmadrészt: míg korábban a felnőtt lakosság 85–90 százaléka nem rendelkezett politikai jogokkal, ’48-tól a lakosság egyharmada már élhetett azokkal. Az 1848 júliusában összeülő országgyűlés az egész magyar nemzetet képviselte. A forradalom eseményeit ismertetve megjegyezte, a 12 pont annak összegzése, amiért már a reformkorban is küzdöttek, az első felelős magyar kormány pedig – Batthyány Lajos miniszterelnökkel az élen – nagyon komoly teljesítményt felmutató politikai csapat volt. Erdéllyel kapcsolatosan a magyar politika megfogalmazta, nem hagyhatják cserben a magyarokat, 1848 májusában az erdélyi országgyűlés is elfogadta az uniót, a székelyek mellett szászok, románok képviselői is rábólintottak arra, így az meg is valósult. A politikai történések mellett az előadó részletezte a hadszínterek eseményeit, Gábor Áron szerepét, illetve a háromszéki ellenállást is. A magyar katonaság mindvégig túlerővel állt szemben, s miután 1849-ben a birodalom segítségül hívta az orosz csapatokat, a cár kétszázezer katonát küldött Magyarországra, ez vezetett végül a világosi fegyverletételhez is, noha korábban a magyar csapatok számos csatában kiemelkedő katonai teljesítményt nyújtottak.
A magyar szabadságharc vereségének a túlerő az oka, nem a hibák, az ügyetlenségek – vélekedett a történész, megjegyezve: az elvesztett temesvári csata után (akkor 24 000 magyar katona került 40 000–50 000 osztrák, illetve 90 000–100 000 orosz közé) a magyar haditanács úgy döntött, az orosz seregek előtt teszik le a fegyvert, nem az osztrákok előtt, mert azok soha nem verték meg a magyar csapatokat. A tragikus végkifejlet ellenére a márciusi forradalom eredményeit később sem tudták visszavonni, Kossuth Lajos kormányzó, Görgei Artúr hadtestparancsnok pedig óriási egyéniség volt. Ma már egyértelmű, hogy Görgei nem tekinthető árulónak, ez a magyar történettudományban már húsz éve nem is kérdés – magyarázta Dobszay Tamás, újabban a kutatók inkább személyesebb dolgokat vizsgálnak, azt például, miként, milyen gondolatokkal éltek meg egy-egy csatát a katonák.
