A negyedik világbajnokság helyett a második világháború jött... De alighogy elcsendesedtek a fegyverek, a FIFA vezérkara elhatározta, hogy folytatja a világbajnokságok megrendezését, és a visszavonulás gondolatával foglalkozó elnök, Jules Rimet tiszteletére Rimet Kupának nevezik el a tornát.
Az 1946-os ülés viszont nem döntött a IV. világbajnokság helyszínéről. Erre még két évig kellett várni. Ekkor Brazíliát bízták meg a világbajnokság megszervezésével. Brazília 200 000 férőhelyes Maracana stadionjával várta a világ legjobb válogatottjait. Sajnos, csonka mezőny nevezett, hiányoztak a névsorból a szocialista országok, viszont újra jelentkezett az első világbajnokság győztese, Uruguay és az eddig különcködő Anglia.
Sok vita támadt a lebonyolítási rendszer körül. A FIFA változatlanul a kiesési rendszer mellett tört lándzsát, ezt viszont ellenezték a brazilok. Végül is a bajnoki cím védőjének és a rendező ország válogatottjának selejtező nélkül biztosították helyét a tizenhatos mezőnyben. A többi jelentkezőnek selejtező mérkőzéseket kellett vívnia.
Harminchárom ország nevezte válogatottját, de menet közben tíz nemzeti tizenegy visszalépett: Skócia, Belgium, Ausztria, Törökország, Ecuador, Peru, Argentína, Burma, India és a Fülöp-szigetek. A megmaradt huszonhárom csapat tíz selejtezőcsoporton át igyekezett a tizenhatos mezőnybe jutni. Ez az alábbi csapatoknak sikerült: Anglia, Skócia, Jugoszlávia, Svájc, Svédország, Spanyolország, Mexikó, Egyesült Államok, Uruguay, Paraguay, Chile, Bolívia. Nehéz helyzetbe kerültek a rendezők, s hogy kialakíthassanak négy csoportot, meghívták a drámai küzdelemben kiesett Franciaországot. A franciák először elfogadták a meghívást, de aztán meggondolták magukat. Maradt tehát a tizenkét csapat és a két „hivatalból” kvalifikált – címvédő és rendező – válogatott. A rendezők aztán úgy döntöttek, hogy a négy csoportgyőztes körmérkőzéses formában döntsön a világbajnoki cím sorsáról. Ez a négy csoportgyőztes: Brazília, Spanyolország, Svédország és Uruguay.
A négyes döntő (július 9–13.): Uruguay–Spanyolország 2:2 (2:1), Brazília–Svédország 7:1 (3:0), Uruguay–Svédország 3:2 (1:2), Brazília–Spanyolország 6:1 (3:0), Svédország–Spanyolország 3:1 (2:0), a döntőnek is beillő mérkőzés: Uruguay–Brazília 2:1 (0:0). Július 16., Rio de Janeiro, Maracana-stadion, 200 000 néző. Játékvezető: Reader (angol). Uruguay: Maspoli–M. Gonzales, Tejera–Gambetta, Varela, Andrade–Ghiggia, Pérez, Míguez, Schiaffino, Morán. Brazília: Barbosa–Augusto, Juvenal–Bauer, Danilo, Bigode–Friaca, Zizinho, Ademir, Jair, Chico. Gólszerzők: Friaca (47. p), Schiaffino (66. p), Ghiggia (79. p).
A IV. világbajnokság végeredménye:
1. Uruguay 3 2 1 0 7:5 5
2. Brazília 3 2 0 1 14:4 4
3. Svédország 3 1 0 2 6:11 2
4. Spanyolország 3 0 1 2 4:11 1
A világbajnokság legeredményesebb játékosa: Ademir Marques de Menezes (brazil) 9 góllal.
Az V. világbajnokság mezőnyét újból öreg kontinensünk látta vendégül, egészen pontosan Svájc. Ez a mezőny 38 válogatottat számlált – világcsúcs a maga nemében. Így aztán csak logikus, hogy az előbbi világbajnokságokénál magasabb színvonalat ígért, hiszen Argentína és a Szovjetunió kivételével a földgolyó legjobb együttesei jelentkeztek a részvételre. Harmincnyolc csapat... kivéve a rendező Svájcot és a címvédő Uruguayt.
A nyolcaddöntőben a magyarok a II. csoportba jutottak: Magyarország–Dél-Korea 9:0 (4:0). Zürich (június 17.), 15 000 néző. Vezette: Vincenti (francia). Magyarország: Gosics–Buzánszky, Lóránt, Lantos–Bozsik, Szojka–Budai II., Kocsis, Palotás, Puskás, Czibor. Dél-Korea: Hong Duk Jang–Park Kju Jung, Park Jae Ling, Kang Csangi–King Jung Dae, Csu Jang Kuang–Csung Nan Lik, Szung Nak Von, Csoj Jung Min, Woo Csang Won, Park II. Kap. Gólszerzők: Puskás (11. p), Lantos (17. p), Kocsis (24., 35., és 50. p – mesterhármas), Czibor (58. p), Palotás (77. és 84. p), Puskás (89. p). NSZK–Törökország 4:1 (1:1), Magyarország–NSZK 8:3 (3:1). Bázel (június 20.), Szent Jakab-stadion, 53 000 néző. Vezette: Ling (angol). Magyarország: Grosics–Buzánszky, Lóránt, Lantos–Bozsik, Zakariás–Tóth II., Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor. NSZK: Kwiatkowski–Bauer, Liebrich, Kohlmeyer–Posipal, Mebus–Rahn, Eckel, F. Walter, Pfaff, Hermann. Góllövők: Kocsis (2. p), Puskás (17. p), Kocsis (21. p), Pfaff (26. p), Hidegkuti (51. és 55. p), Kocsis (68. p), Tóth II. (75. p), Rahn (76. p), Kocsis (77. p), Hermann (83. p), Törökország–Dél-Korea 7:0 (4:0), NSZK–Törökország 7:2 (3:1). A csoportból Magyarország és az NSZK jutott tovább.
Negyeddöntő (június 26. és 27.): Ausztria–Svájc 7:5 (5:4), Uruguay–Anglia 4:2 (2:1), NSZK–Jugoszlávia 2:0 (1:0), Magyarország–Brazília 4:2 (2:1). Bern, Wankdorf-stadion, 60 000 néző.Vezette: Ellis (angol). Magyarország: Grosics–Buzánszky, Lóránt, Lantos–Bozsik, Zakariás–Tóth II., Kocsis, Hidegkuti, Czibor, Tóth M. Brazília: Castilho–D. Santos, Pienheiro, N. Santos–Brandaozinho, Bauer–Julinho, Humberto, Indio, Didi, Maurinho. Gólszerzők: Hidegkuti (4. p), Kocsis (9. p), D. Santos (18. p – tizenegyesből), Lantos (61. p – tizenegyesből), Julinho (67. p), Kocsis (88. p). Látványos, változatos küzdelem és brazil durvaságok jellemezték a találkozót, mely végül minden dél-amerikai túlkapás ellenére magabiztos magyar győzelemmel zárult. Levonuláskor az öltözők folyosóján a brazilok várták üvegekkel s cipőjükkel a kezükben a magyar játékosokat. Előbb a győztes magyarokra rontottak, majd a rend helyreállítására siető rendőrökre, miközben a lelátón két elkeseredett brazil szurkoló felvágta az ereit.
Elődöntő (június 30.): Magyarország–Uruguay 4:2 (1:0, 2:2). Lausanne, Olimpiai Stadion, 50 000 néző. Játékvezető: Griffits (walesi). Magyarország: Grosics–Buzánszky, Lóránt, Lantos–Bozsik, Zakariás–Budai II., Kocsis, Palotás, Hidegkuti, Czibor. Uruguay: Maspoli–Andrade, Santamaria, Martinez–Carballo, Cruz–Souto, Ambrois, Schiaffino, Hohberg, Borgez. Gólszerzők: Czibor (13. p), Hidegkuti (47. p), Hohberg (76. és 86. p), Kocsis (110. és 117. p). Alighanem ez volt a világbajnokság legszebb mérkőzése... A 110. percben Hidegkuti szökteti Budait, a szélső leszalad az alapvonalig, onnan az ötösön várakozó Kocsis fejére íveli a labdát, és Maspoli már nyúlhat is a bal alsó sarokba, ott pihen csendesen a labda. 3:2. A 117. percben Hidegkuti íveli a kaputól mintegy hat méterre, a balösszekötő helyén várakozó Kocsis fejére a labdát, és Kocsis megint a bal alsó sarokba fejeli azt. 4:2. Kocsis második gólja után Maspoli átöleli a bal kapufát és zokog: „Ha majd térdig érő fehér szakállam lesz, akkor sem fogom elfelejteni az aranyfejű Kocsist.” NSZK–Ausztria 6:1 (1:0).
A bronzmérkőzés: Austria–Uruguay 3:1 (1:1). Július 3., Zürich, Hardturm-stadion, 35 000 néző. Játékvezető: Wyssling (svájci). Ausztria: Schmied–Hanappi, Kollmann, Barschandt–Ocwirk, Koller–Körner I, Wagner, Dienst, Stojaspal, Probst. Uruguay: Máspoli–Andrade, Santamaria, Martinez–Carballo, Cruz–Abbadie, Hohberg, Mendez, Schiaffino, Borgez. Góllövők: Stojaspal (16. p tizenegyesből), Hohberg (21. p), Cruz (60. p – öngól), Ocwirk (79. p).
A döntő: NSZK–Magyarország 3:2 (2:2). Július 4., Bern, Wankdorf-stadion, 65 000 néző. Játékvezető: Ling (angol). NSZK: Turek–Posipal, Liebrich, Kohlmeyer–Eckel, Mai–Rahn, Morlock, O. Walter, F. Walter, Schäfer. Magyarország: Grosics–Buzánszky, Lóránt, Lantos–Bozsik, Zakariás–Czibor, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Tóth M. Gólszerzők: Puskás (7. p), Czibor (9. p), Morlock (11. p), Rahn (19. és 84. p)... 3:2-nél a magyarok válasza nem késik, azaz nem késne, ha Ling „meghallgatná”. Kocsis átadásából Puskás a kapu bal oldalába lő. Ling játékvezető viszont lest ítél. (A filmfelvételek alapján tévesen.) Az utolsó percben Czibor nagy lövését védi Turek. És ezzel vége. A győztes gólt szerző Rahn véleménye: „Ilyen a labdarúgás. A magyarok egy sereg gólhelyzetet nem tudtak kihasználni...” És még egy vélemény, Desmond Hacket, a Daily Express sportírója tollából: „A magyar csapat harmadik gólja, melyet Puskás lőtt, szabályos volt. Puskás nem állhatott lesen.”
Az V. világbajnokság dobogósai: 1. NSZK, 2. Magyarország, 3. Ausztria.
A világbajnokság gólkirálya: Kocsis Sándor (Magyarország) 11 góllal.
