Mit ér a kormányzás, ha nem boldogÃt, illetve ha csak kevesek hasznát, kényelmét szolgálja? ElegendÅ‘-e, ha csak a rossz elhárÃtására alkalmas, elÅ‘relépést alig hoz, ugyanazok a tehetetlen csaták követik egymást közösségünk számára létfontosságú kérdésekben, mint amikor ellenzékbÅ‘l kÃnlódott az RMDSZ?
Az elmúlt héten több esemény is rávilágÃtott: fabatkát sem ér a szociáldemokratákkal kötött paktum, az Ãrásba foglalt Ãgéret. A marosvásárhelyi orvosi egyetem (fotó) ügye ismét holtpontra jutott, hiába kormányzati egyezség, törvény, európai elvárás és szokásrend, nem akarják, nem engedik a magyar kar létrehozatalát, a magyar oktatók pedig elkeseredettségükben, tehetetlenségükben lemondtak vezetÅ‘ tisztségeikbÅ‘l. Évek óta tartó állóháborút kellett volna lezárni, ám a helyszÃnre küldött miniszter nem megoldást kÃnált, nem közvetÃtett a felek között, hanem a magyar oktatás hátrányairól gyÅ‘zködte a magyar diákokat. Ismét elÅ‘kerülnek hát a demagóg, buta érvek a románul nem tudó magyar orvosokról, kik ellepik majd a romániai kórházakat, és nyelvtudás hiányában román pácienseiket halára Ãtélik, akik el sem tudnak majd helyezkedni e kies hazában. Senki nem aggódik azonban az ország hivatalos nyelvét alig ismerÅ‘ magyar betegekért, azokért a diákokért, majdani orvosokért, kik anyanyelvükön tanulnának, hisz oly sokszor, oly sok formában elhangzott, joguk van ehhez. És az RMDSZ vezetÅ‘i tehetetlenül szemlélik a történéseket a különbözÅ‘ kormányhivatalok bársonyszékeibÅ‘l.
Bombaként robbant az a hÃr is, hogy az egy héttel ezelÅ‘tt meghirdetett tankönyvliciten olyan feltételeket szabott a minisztérium, melyek elrettenthetik a magyar kiadókat, minden könyvet le kellene fordÃtani románra, ám ennek többletköltségét nem vállalja a szaktárca és az amúgy is igen szűkre szabott pénzügyi keret, no meg az idÅ‘ hiánya lehetetlen helyzetbe hozza a vállalkozó tankönyvÃrókat, kiadókat. Hiába a magyar államtitkár (évek óta, nemcsak most, az újabb kormányra lépés után), mint oly sokszor, most is legfeljebb a tűzoltásra vállalkozik, utólag próbálja elsimÃtani az igazságtalanságot, és Ãgérget, hogy minden megoldódik. Tette ezt már többször, kevés sikerrel. Sok éve életbe lépett az oktatási törvény, ám mai napig nem oldódott meg, hogy a magyar gyermekeket alternatÃv módszerek, tanterv szerint tanÃtsák az állam nyelvére, az RMDSZ-es Király András ezt legfeljebb a két év múlva esedékes tanévben látja lehetségesnek, akkor is csak a kezdÅ‘ osztályok számára.
Válságban, nagyon mély szinten a román oktatási rendszer, és a szakemberek sorra kongatják a vészharangokat, hogy ezen belül a magyar még gyengébben teljesÃt, ezt mutatják az eredmények. Kiderült az is, még a törvény adta lehetÅ‘ségekkel sem éltek oktatáspolitikusaink, nem alakÃtottak ki háttérintézményeket, nem dolgoztak ki stratégiát, még azt sem próbálták elérni, hogy a nagy európai Pisa-felmérésben külön elemezzék a magyar iskolák, diákok teljesÃtményét, pedig erre ily nagy létszámú kisebbség esetében lehetÅ‘ség lett volna, ha van, ki megfogalmazza az igényt. Nem volt, úgy tűnik, senki nem ismeri fel az oktatás jelentÅ‘ségét, hogy nem elegendÅ‘ jogszabályba iktatni soha meg nem valósuló tételeket, többre van szükség, mert szaporodik az áldozati nemzedékek sora, és lassan már nemcsak egyetemre, de középiskolába is MagyarÂországra készülnek a tehetségesebb gyermekek. S nem nehéz kitalálni, közülük hányan térnek majd haza.
Hiába hát ama mondás, miszerint kisebbségi létbe szorulva a tudás lehet a legnagyobb hatalmunk, ha az iskolapadokat koptató ifjú nemzedék azt látja, hogy a döntéshozó helyzetbe került vezetÅ‘k számára az oktatás sokadrangú kérdés, majd negyedszázad alatt sem sikerült olyan szakértÅ‘csoportokat kialakÃtani, melyek a helyzet javÃtásáért tudnának, akarnának tenni, s ha mégis születik egy-egy tudományos dokumentum, a politikum érdektelensége miatt eltűnik a süllyesztÅ‘ben. AmÃg szolgalelkű pártkatonák kerülnek döntÅ‘ pozÃciókba, és a pályán kÃvülre rekedt valós szakértÅ‘k hangját senki nem hallja, amÃg nem ismerik fel a magyar vezetÅ‘k e kérdés valós súlyát, addig csúszunk lefelé a lejtÅ‘n, gyorsabban, mint a román tanügyi rendszer egésze. Nagy árat fizetünk majd érte, amikor újabb évek múltán kiderül: eltűnÅ‘ben az erdélyi magyar szürkeállomány, nincs már, ki értéket, jövÅ‘t teremtsen. Kormányon vagy azon kÃvül ezt a vészes folyamatot kellene felismerni, megfordÃtani. Ha nem sikerül, minden egyéb értelmét veszÃti.