Az államfő a lengyelországi eseményen arra emlékeztette a jelenlévőket: mintegy félmillió honfitársa lelte itt halálát. Auschwitzban minden harmadik áldozat magyar zsidó volt – idézte fel –, azok, akiket Magyarország német megszállása után a magyar állami szervek közreműködésével zártak gettóba, majd deportáltak. Az emlékezés és az emlékeztetés fontosságára is figyelmeztetett az államfő, „mert fokozhatatlan tragédiájukat nem tetézhetjük a feledés bűnével”. Vértanúságuk örök időkre szóló tanulságot jelent Európának és az emberiségnek, 1944 tragédiájának megértéséhez önmagunkkal kell szembenéznünk” – hangsúlyozta. Úgy fogalmazott: máig ható fájdalom, hogy a magyar állam nem szegült szembe a német megszállók ördögi tervével, a végső megoldás kikényszerítésével, sőt, annak kiszolgálójává vált. „Az 1944. március 19-én megszállt Magyarország nem védte meg polgárait” – szögezte le. Áder János szerint erre sem mentségként, sem magyarázatként nem szolgálhat, hogy ez Európa sok más országában is így történt, az áldozatokat ugyanis senki nem adhatja vissza nemzetünknek. A történteket a ma élő magyarok és az jövő nemzetékek közös veszteségének, fájdalmának, közös gyászának nevezte, „közös a sorsunk, közös a sorstalanságunk” – mondta, hozzáfűzve: akik zsidó honfitársainkat megalázták és halálba küldték, azok a magyar nemzetet is megalázták.
A megemlékezést megelőzően ötvennégy ország képviselőinek részvételével, a magyar zarándokokkal az élen vonult végig a Nemzetközi Élet Menete az auschwitzi egykori haláltáborból a mintegy három kilométerre lévő birkenaui emlékhelyre.