Ha a klasszikus művek sokaságát hivatásos zenészek, zenekarok, filharmóniák egész sora tartja műsoron, akkor a modern és meghatározó alkotások is szolgálhatnak zenei produkciók alapanyagául. Bizonyára ez a megközelítés hívta életre az úgynevezett tribute-zenekarokat, amelyek egy zenekar/előadó dalainak vagy éppen albumainak megszólaltatására vállalkoznak. Né­hány éve annak, hogy néhány fiatal helyi és csíkszeredai muzsikus az egyik legismertebb, legösszetettebb zenei világot alkotó brit együttes, a Pink Floyd dalait kezdte játszani. Meglepő hangzáshűséggel, igényességgel. De amit hétfő esti produkciójában a kilencre bővült tribute-együttes mutatott, az nem egyszerűen Pink Floyd-dalok előadása volt, hanem mérföldkőnek számító, úgynevezett konceptalbum, a The Dark Side of the Moon koncertélménnyé varázsolása. Mert bár az eredeti zenei anyaghoz hűek maradtak (lenne valakinek bátorsága egy ilyen nagy hatású album szerkezetét megváltoztatni?), rövidebb improvizációra lehetőséget adó részeket mégis „becsempésztek” a zenefolyamba, ahogy illik egy élő koncerten. Tették mindezt hangzás és stílushűség iránti legnagyobb alázattal.
S ha némely vájt fülű Floyd-rajongók fel is fedeztek apró hibákat, az mindenképp a koncertláz számlájára írható. A kilenc muzsikus – Pál Zakariás (a zenei projekt megálmodója) és Pál Gábor, Kertész János és Kertész Huba, Weinstein Csaba, Tasi Nóra, Gergely Mátyás, Sztakics István és Éltes Áron – olyan produkcióval rukkolt elő, amit érdemes minél többször, minél többeknek bemutatni.