Nyolcadik alkalommal szervezi meg a sepsiszentgyörgyi Váradi József-iskola a gyermekek színjátszó találkozóját, és most már kétségtelenné vált, hogy ezt a rendezvényt érdemes kivinni a nagyközönség elé. A Péter Kinga tanítónő kezdeményezésére szerényen indult színházasdi mára rangos vetélkedővé nőtte ki magát, amelyre Hargita és Kovászna megyében előválogatást is tartanak, sokszínűsége pedig elbűvölő: népmesét, klasszikus és kortárs szerzők műveit, történelmi és diákéleti témát, még táncszínházat és kabarét is rendeztek a pedagógusok.
A zsűrielnök Nagy-Kopeczky Kálmán bábszínész szerint messzemenően jobbat és többet nyújtottak már a kisiskolások is, mint a korosztály szórakoztatására szánt hivatalos városnapi programok. Valódi színházi pillanatokat éltünk át, összeért előadásokat, megformált szerepeket, kidolgozott jelmezeket láttunk, megérdemlik a résztvevők, hogy ne csak egymásnak játsszanak, és nekik is jutalom lenne, ha igazi színpadi technika, világítás, hangosítás segítené őket – magyarázta. – Hihetetlenül látványos a fejlődés az előző évekhez képest, és nagyon jó az irány. Komoly díszleteket hoztak, animációt, vetítést mutattak be, és a kiállásuk is lenyűgöző volt: ahogy a farkaslakiak a népviseletben mozogtak, ahogy a régeni és brassói szórványból érkezők beszéltek, az külön öröm volt...
De mindez megnehezítette a díjazást, ezért a szakmai kiértékeléssel egybekötött rangsorolás végén több csapat is osztozott a helyezéseken. Az eredmények: az I–IV osztályosok közül a torjaiak lettek elsők A tök és a csikó történetével, második helyen két váradis produkció, a Csipkerózsika, illetve a Taligás király végzett, harmadikok pedig hárman voltak: a brassóiak Az erdő világával, a rétyiek A pletykás vénasszonyokkal, és a szászrégeniek Móricz Zsigmond Füllentőjével. Az V–VIII osztályos csapatok közül az első ízben benevező felsőboldogfalviak A rút kiskacsa táncjátékkal, az illyefalviak A szegény ördöggel nyertek első díjat, a második díjat a régeniek Pótvizsgája, a harmadikat a farkaslakiak Szent István koronája érdemelte ki. A gyergyószentmiklósi (Üdv Csajvilliben), a csíkszentsimoni (Ugye, Magdi?) és a sepsiszentgyörgyi (Colan-iskola, A kényes leány) diákok és betanító tanáraik dicséretet kaptak.
A hangulat magáért beszélt, de azért volt a találkozónak egy nagy hiányossága is: az idő. Az egymás után következő előadások – délelőtt hat, délután hét csoport lépett fel – kifárasztottak nézőt, szereplőt, zsűrit és felügyelőt is, és nem maradt lehetőség, energia ahhoz, hogy a Szent György Napok forgatagába is belekóstoljanak legalább a messziről jövők. Talán kerülne annyi támogatás jövőre, hogy ezek a gyermekek, akikre büszkék lehetünk, ne csak az iskolaudvart lássák fellépésre várva, hanem pihenőt, szállást és egy kis kikapcsolódást is kapjanak. Megdolgoztak érte.
