Az erőnlétünk sorozat huszonnégy írása arról igyekezett meggyőzni: lehet – sőt, kötelességünk is önmagunkkal szemben – úgy élni, hogy egészségünket helyes életmóddal megőrizzük. És hogy ezért tudatosan és következetesen tennünk is kell.
Tennünk kell közvetlen környezetünk, táplálkozásunk, mozgásunk – ezt a célt szolgáló – állandó felügyeletével, ha ez szükséges, változtatásával. Soha ne felejtsük el: kis és nagy közösségekben élünk, túl az önmagunk iránti felelősségen felelősséggel tartozunk – testi és lelki egészségünk megőrzésével – társunk, családunk, nemzeti közösségünk iránt. Csak teljes értékű emberként adhatunk hasznosat és képességünktől elvárhatót a társadalomnak.
1. Otthonunk a „várunk”. Rendjére, tisztaságára, egészséges levegőjére, hőmérsékletére állandóan figyeljünk. Sokszor láttam ismerős helyeken tárgyak, ruhadarabok kétségbeesett keresését, mert nem megszokott helyére tettük sietségünkben. Ez bizony idegekre menő állapot, ha sietünk valahová. Ugyanígy a fűtés állandó változtatása. Szervezetünk nem tud mindegyre a változó páratartalomhoz és hőmérséklethez alkalmazkodni. Megfázás a következménye. A száraz levegőt szobanövényeink levélvégeinek a száradása jól jelzi. Tegyünk ellene!
2. Étkezésünk. Mennyiségi és minőségi szempontokat tartsunk szem előtt. Jól mondta Buda László, amikor nemrég Sepsiszentgyörgyön tartott előadást: beszélgessünk szervezetünkkel. De még inkább hallgassuk meg, amit sugall. Biztos feleletet kapunk arról, hogy mennyit és mit együnk. A fehérje, szénhidrát és zsír, valamint a vitaminok és ásványi sók egyaránt szükségesek, de fizikai teljesítményünk, életkorunk, nemünk meghatározza a „miből mennyit”. Vannak háziasszonyok, akik valósággal erőszakos módon kínálják vendégüket, azt hiszik, ha keveset kér, nem ízlik a főztjük. A rossz hangulat is étvágytalanná tesz, csakúgy, mint valami kudarccal járó esemény. Vegyük figyelembe.
3. Mozgás. Az előbbi pontban foglalthoz kapcsolódik. Szóljunk a túlsúlyról, elhízásról és az ehhez társuló fogyókúra divatjáról. Mert meggyőződésem, hogy nem a „koplalás”, nem a fogyást segítő orvosságok, füvek és reklámozott termékek adják a megoldást. Magam is sok évvel ezelőtt kipróbáltam. Mint mindenkinél, nálam is meghozta a kitartás a súlycsökkenést. Aztán lassan – bármit is tettem – lopakodtak vissza a kilók. Azóta napi tornával, mérsékelt étkezéssel és sok zöldséggel, gyümölccsel kiegészítetten, ha nem is fogyok, de már évtized óta őrzöm testtömegemet. A napi és nem az „elspórolt” szer- vagy talajtorna, sport vagy legalább gyakori séta, kirándulás felüdülést és jó közérzetet teremt súlyunk megőrzése (jobb esetben csökkenése) mellett.
A szabályok szabálya: következetesség, kitartás, bárhol is legyünk éppen, bármennyire is „elfoglaltak” vagyunk, bárhogy is „sietünk”. S akkor megélhetjük a magas életkort kevés gyógyszerrel vagy éppen anélkül, nem leszünk családunk „terhére”, kiszolgáltatott helyzetben.
