1914-ben született, idén századik születésnapjukat ünneplő zágoni polgárokat köszöntött a község helyi tanácsának képviselete nemrég. Idős Asztalos Antal húsvét vasárnapján töltötte századik életévét, Deák Zsigmond október 12-én ünnepelheti az évszázados kort. Az önkormányzat határozata szerint a két idős polgárt otthonukban emléklappal tüntették ki, mellé ötszáz lejes ajándékot csatoltak.
Asztalos Antalt születése napján templomba várták, ott akarta felköszönteni a katolikus közösség. Anti bácsi viszont annyira izgatott volt előző nap és éjszaka, hogy a fáradtságtól nem tudott megjelenni Isten házában – mondta a misén Balázs Imre plébános. Ettől függetlenül jó egészséget, erőt kívántak neki. Ugyanilyen izgatottan fogadta a tanács képviselőit is. Kis József polgármester köszöntötte az ünnepeltet, azzal a jókívánsággal: ha fogadják, jövő évben is eljönnek Isten éltessen!-t kívánni. „Visszagondolok ifjú koromra, arra, hogy az itt lévők szülei mind barátaim voltak. Ők sem gondolhattak arra, hogy én itt maradok. Hosszú út áll mögöttem, épp száz évnyi” – mondta a megilletődött öregúr, aki kora ellenére meglepő szellemi frissességnek örvend. Mintha tegnap történt volna, úgy elevenítette fel az évtizedekkel ezelőtti történéseket. Négy évet töltött fogságban, Besszarábiában, a Dnyeszter mellett. Mikulás napján érkeztek az ottani csendőrkaszárnyába. 3500-an kezdték meg a rabságot, közülük 513-an szabadultak. Istennek terve volt vele, a fogságban kétszer szabadult meg a biztos haláltól – mesélte. Egyszer az egyik őr két lépésről akarta lelőni. Egy jóakaratú román ember ellökte a fegyver csövét, így csak a karját fúrta át a golyó. Másik alkalommal szekéren utaztak, egy keskeny hegyi ösvényen, szorosan a tenger fölött. Egyszer csak úgy gondolta, le kell szállnia. Gyalog folytatta útját – néhány perc múlva a szekér a rajta lévő emberekkel együtt a tengerbe zuhant. Csak a szalmazsákok maradtak a víz tetején – idézte fel a történteket. Mikor elvitték, felesége öt hónapos terhes volt. Négy év múlva, mikor hazatért, a gyerek ott játszott az udvaron, a körtefa alatt. Édesanya, jött egy rongyos ember – futott anyjához. Mikor megtudta, hogy az ő apja, csak azt kérdezte: s akkor többet nem kell minden nap imádkozzunk, hogy jöjjön haza édesapa?
Száz év alatt sokat változott a világ. Az emberiség már nem olyan, mint régen, hiányzik a szeretet. Az emberek nem segítik egymást, szomszédok nem beszélnek egymással, rokonok tartják a haragot. Nem ezt akarja Isten az emberekkel – állapította meg a matuzsálem.
Deák Zsiga bácsit betegágyában köszöntötték. Tavalytól romlott erősen az állapota. Gyógyuljon meg, üljön fel, töltsünk még sok időt együtt – kívánta neki a polgármester. A jókívánságokat felesége, Erzsike néni köszönte meg. Maga is 84. életévét tapossa, 66 éve házasok. Bármilyen beteg is a férje, köszöni Istennek, hogy együtt lehetnek. Az is elég, ha éjjel hallja szuszogását, tudja, hogy nincs egyedül. Aki születik, annak meg kell halni, tovább kell menni. Az élet átmenet, az Úr kegyelme által vagyunk – mondta mély alázattal. Férjéről a legnagyobb szeretettel beszélt: „Áldott kezű ember. Nézeteltéréseink ugyan voltak, de olyan segítőkész volt mindig, hogy azt nem lehet megköszönni” – mondta.
Zágon eddigi legidősebb embere, Gheorghe Sima egyébként 105 éves korában halt meg öt évvel ezelőtt, unokája, Nicoale Cosneanu ma a község alpolgármestere.
.jpg)
