Az 1972-es müncheni olimpián utolsót lobbant a magyar labdarúgás lángja. De ez a láng – az eredményből is kitűnik – már nem melegít, világít, csak éppen fellobban, s kialszik.
A döntőben egyszerűen nem kap oxigént, ezt elveszi tőle az új tűz, melyet a lengyelek gyújtanak. 1972. szeptember 10., München, Olimpiai stadion, 50 000 néző: Lengyelország–Magyarország 2–1 (0–1). Vezette: Tschenscher (NSZK-beli). Lengyelország: Kostka–Gut, Gorgon, Cmikiewicz, Anczok–Szoltysik, Kraska, Maszczyk, Deyna (Szymczak, 78. p)–Lubanski, Gadocha. Magyarország: Géczi–Vépi, Páncsics, Bálint, Juhász P.–Dunai III., Kű (Kocsis L., 73. p), Szűcs–Kozma, Dunai II. (Tóth K., 80. p), Váradi B. Góllövők: Váradi (42. p), Deyna (48. és 68. p).
A magyar labdarúgás lefelé vezető s a lengyelek felfelé ívelő útja a világbajnokság selejtezőin tovább tart. A lengyelek bejutnak a tizenhatos mezőnybe, a magyarok, sajnos, nem. És a románok sem.
A középdöntők (június 26., 30. és július 3.): A-csoport: Brazília–NDK 1–0 (0–0), Hollandia–Argentína 4–0, Hollandia–NDK 2–0 (1–0), Brazília–Argentína 2–1 (1–1), Hollandia–Brazília 2–0 (0–0), NDK–Argentína 1–1 (1–1). A csoport végeredménye: 1. Hollandia 6 pont, 2. Brazília 4 pont, 3. NDK 1 pont, 4. Argentína 1 pont. B-csoport: NSZK–Jugoszlávia 2–0 (1–0), Lengyelország–Svédország 1–0 (1–0), Lengyelország–Jugoszlávia 2–1 (1–1), NSZK–Svédország 4–2 (0–1), NSZK–Lengyelország 1–0 (0–0), Svédország– Jugoszlávia 2–1 (1–1), A csoport végeredménye: 1. NSZK 6 pont, 2. Lengyelország 4 pont, 3. Svédország 2 pont, 4. Jugoszlávia 0 pont.
A bronzmérkőzés – július 6., München, Olimpiai stadion, 80 000 néző előtt: Lengyelország–Brazília 1–0 (0–0). Vezette: Angonese (olasz). Lengyelország: Tomaszewszki–Szymczak, Gorgon, Zmuda, Musial–Deyna, Kasperczak (Cmikiewicz, 72. p), Maszczyk–Lato, Szarmach (Kapka, 72. p), Gadocha. Brazília: Leao–Ze Maria, M. Marinho, Alfredo, F. Marinho–Ademir (Miradinha, 66. p), Rivelino, C. Paulo Cesar–Valdomiro, Jairzinho, Dirceu. Góllövő: Lato (72. p). F. Marinho állíthatta volna meg a villámgyors szélsőt, de… Lato egy csel után tizenkét méterről a jobb alsó sarokba lőtt.
A döntő – július 7., München, Olimpiai stadion, 80 000 néző előtt: NSZK–Hollandia 2–1 (2–1). Vezette: Taylor (angol). NSZK: Maier–Schwarzenbeck, Beckenbauer, Vogts, Breitner–Hoeness, Bonhof, Overath–Grabowski, G. Müller, Hölzenbein. Hollandia: Jongbloed–Suurbier, Haan, Rijsbergen (De Jong, 69. p), Krol–Jansen, Neeskens, Van Hanegem–Rep, Cruyff, Rensenbrink (R. Van de Kerkhof, 46. p), Góllövők: Neeskens (2. p – tizenegyesből), Breitner (25. p – tizenegyesből), Gerd Müller (44. p). Szünet után felpörögtek a hollandok, de a Beckenbauer vezette német védelem szívósan és főleg eredményesen védte egygólos előnyét. Az NSZK második világbajnoki címét szerezte meg.
A X. világbajnokság dobogósai: 1. NSZK, 2. Hollandia, 3. Lengyelország.
Gólkirály: Lato (lengyel) 7 góllal.
Újra Dél-Amerika várta a soron következő világbajnokság tizenhatos mezőnyét, egészen pontosan Argentína. Az érkező csapatok között találni a magyar válogatottat is. Sajnos, nem tudott túllépni az olimpiákra megfogalmazott, „a részvétel a fontos” aranymondáson, s már az első körben búcsúzott, miután 2–1-re kikapott Argentínától, 3–1-re Franciaországtól és ugyancsak 3–1-re Olaszországtól. A magyar játékoskeret: Gujdár, Török, Bálint, Martos, Kocsis, Kereki, Tóth J., Csapó, Nyilasi, Pintér, Zombori, Töröcsik, Nagy L. Pusztai, Fazekas, Tóth A. Isten bizony, nem is volt rossz keret, bár ma is ilyen lenne...
A magyarok nélkül került sor tehát a középdöntőkre (június 14., 18. és 21.): A-csoport: NSZK–Olaszország 0–0, Hollandia–Ausztria 5–1 (3–0), NSZK–Hollandia 2–2 (1–1), Olaszország–Ausztria 1–0 (1–0), Hollandia–Olaszország 2–1 (0–1), Ausztria–NSZK 3–2 (0–1). A csoport végeredménye: 1. Hollandia 5 pont, 2. Olaszország 3 pont, 3. NSZK 2 pont, 4. Ausztria 2 pont. B-csoport (június 15., 18. és 22.): Argentína–Lengyelország 2–0 (1–0), Brazília–Peru 3–0 (2–0), Lengyelország–Peru 1–0 (0–0), Argentína–Brazília 0–0, Argentína–Peru 6–0 (2–0), Brazília–Lengyelország 3–1 (1–1). A csoport végső rangsora: 1. Argentína 5 pont, 2. Brazília 5 pont, 3. Lengyelország 2 pont, 4. Peru 0 pont.
A bronzmérkőzés – június 24., Buenos Aires, River Plate Stadion, 78 000 néző előtt: Brazília–Olaszország 2–1 (0–1). Vezette: Klein (izraeli). Brazília: Leao–Nelinho, Oscar, Amaral, Rodriguez Neto–Cerezo (Reinaldo, 46. p), Battista, Dirceu, Mendonca–Gill (Rivelino, 46. p), Roberto. Olaszország: Zoff–Cuccureddu, Gentile, Scirea, Cabrini–Causio, Antognoni (C. Sala, 78.p), Sala, Maldero–Rossi, Bettega. Góllövők: Causio (39. p), Nelinho (64. p), Dirceu (71. p). A véghajrában erősítettek a brazilok. A 71. percben Rivelino a balösszekötő helyéről lágyan középre ívelt, Mendonca még pöccintett egyet a labdán, s az érkező Dirceu rácsapott a labdára, majd a jobb alsó sarokba bombázott.
A döntő – június 25., Buenos Aires, River Plate Stadion, 78 000 néző előtt: Argentína–Hollandia 3–1 (1–0, 1–1, 2–1). Vezette: Gonella (olasz). Argentína: Fillol–Olquin, L. Galvan, Passarella, Tarantini–Ardiles (Larrosa, 67. p), Gallego, Kempes–Bertoni, Luque, Ortiz (Houseman, 75. p). Hollandia: Jongbloed–Jansen (Suurbier, 73. p), Krol, Brandts, Poortvliet–R. van de Kerkhof, W. van de Kerkhof, Neeskensm Haan–Rep (Nanninga, 60. p), Rensenbrink. Gólszerzők: Kempes (38. p), Nanninga (82. p), Kempes (105. p), Bertoni (116. p). A maratoni küzdelem végül kétgólos argentin győzelemmel ért véget. A döntőt követő díjazáson nem jelentek meg a hollandok. Nem, nem a vereségük miatt. Egyszerűen azért, mert jóval korábban kijelentették: ha döntőbe jutnak, nem hajlandóak az eredményhirdetésen kezet fogni Videla tábornokkal, Argentína diktátorával.
A XI. világbajnokság dobogósai: 1. Argentína, 2. Hollandia, 3. Brazília.
Gólkirály: Kempes (argentin) 6 góllal.
A világbajnokságok történetében először vesz részt 24 csapat a döntőtornán. Ez kétségtelenül megnövelte az esélyeket és a harci kedvet is. Kellett ez utóbbi, hiszen Spanyolországig hosszú az út, és göröngyös, akadályokkal tűzdelt.
1982. június 13-ára gyűlt össze a huszonnégyes mezőny, benne a magyar válogatott. Színpompás megnyitó előzte meg a rajtot. A zöld gyepre Picasso Békegalambját rajzolták ki, majd egy fiúcska szaladt be a pályára, kezében labdát hozva, melyből fehér galamb röppent a magasba, s vitte hírül a nagyvilágba: megkezdődött a labdarúgó-világbajnokság!
A hat csoportból tizenkét csapat jutott a középdöntők négy csoportjába: A-csoport: Lengyelország–Belgium 3–0, Szovjetunió–Belgium 1–0, Szovjetunió–Lengyelország 0–0. A csoport végeredménye: 1. Lengyelország 3 pont (3–0), 2. Szovjetunió 3 pont (1–0), 3. Belgium 0 pont. B-csoport: NSZK–Anglia 0–0, NSZK–Spanyolország 2–1, Anglia–Spanyolország 0–0. A végeredmény: 1. NSZK 3 pont, 2. Anglia 2 pont, 3. Spanyolország 1 pont. C-csoport – a szurkolók nyelvén a halálcsoport, hiszen három világbajnoknak kellett megküzdenie az elődöntőbe jutásért. Az olaszok továbbjutásában oroszlánrészt vállalt Paolo Rossi, aki három gólt „rajzolt” be a brazilok hálójába. A csoport eredményei: Olaszország–Argentína 2–1, Brazília–Argentína 3–1, Olaszország–Brazília 3–2. A végeredmény: 1. Olaszország 4 pont, 2. Brazília 2 pont, 3. Argentína 0 pont. D-csoport: Franciaország–Ausztria 1–0, Észak-Írország–Ausztria 2–2, Franciaország–Észak-Írország 4–1. A rangsor: 1. Franciaország 4 pont, 2. Ausztria 1 (2–3), 3. Észak-Írország 1 (3–6).
Az elődöntők: Olaszország–Lengyelország 2–0 (1–0), gólszerző: Paolo Rossi (23. és 73. p), NSZK–Franciaország 3–3 (1–1, 1–1, 2–3), góllövők: Littbarski (18. p), Platini (27. p – tizenegyesből), Tresor (97. p), Giresse (103. p), Rummenigge (107. p), Fischer (114. p). Következett a tizenegyespárbaj, melyet az NSZK nyert meg 5–4-re.
A bronzmérkőzés – július 10., Alicante, José Rico Perez stadion, 30 000 néző előtt: Lengyelország–Franciaország 3–2 (2–1). Játékvezető: Garrido (portugál). Lengyelország: Mlynarczyk–Dziuba, Zmuda, Janas, Majewski–Kupczewicz, Lato, Buncol, Matysik (Wojcicki, 46. p)–Boniek, Szarmach. Franciaország: Castenada–Amoros, Tresor, Mahut, Janvion (Lopez, 65. p), Couriol–Girard, Tigana (Six, 82. p), Larios–Soler, Bellone. Gólszerzők: Girard (13. p), Szarmach (41. p), Majewski (45. p), Kupczewicz (46. p), Couriol (73. p). A Platinit nélkülöző franciák nem tudták megállítani a lendületes lengyeleket, akik lényegében már az első félidőben eldöntötték a mérkőzés kimenetelét.
A döntő – július 11., Madrid, Santiago Barnebeu Stadion, 90 000 néző előtt: Olaszország–NSZK 3–1 (0–0). Játékvezető: Coelho (brazil). Olaszország: Zoff–Gentile, Scirea, Collovati, Cabrini–Conti, Oriali, Bergomi, Tardelli–Rossi, Graziani (Altobelli, 8. p, Causio, 88. p). NSZK: Schumacher–Kaltz, Stielike, K. Förster, B. Förster–Dremmler (Hrubesch, 63. p), Breitner, Rummenigge (H. Müller, 75. p), Briegel–Fischer, Littbarski. Gólszerzők: Rossi (57. p), Tardelli (69. p), Altobelli (81. p), Breitner (83. p). Gól nélküli első félidő után a második játékrészben sikerült az olaszoknak feltörniük a „német zárt”. Mi tagadás, sokan német győzelemre számítottak, de ehhez ezen a mérkőzésen nem volt elég erős Breitnerék csapata.
A XII. világbajnokság dobogósai: 1. Olaszország, 2. NSZK, 3. Lengyelország.
A világbajnokság gólkirálya: Paolo Rossi 6 góllal.
A soron következő világbajnokságra 109 csapat nevezett. S mindez lényegében 22 helyre, hiszen a címvédő Olaszország és a rendező Mexikó hivatalból tagja a 24-es mezőnynek. Tagjai közül volt, aki a helyszínen kóstolgatta a magaslati levegőt, volt, aki saját otthonában. A sok vitának már értelme nem volt, miután az 1968-as olimpia és az 1970-es világbajnokság bizonyította, nem lehet meghalni az azték istenek trónja közelében. 1986. május 31-én megkezdődött a csoportküzdelem, melynek volt számunkra egy nagyon elkeserítő eredménye: Szovjetunió–Magyarország 6–0 (3–0). Na de hagyjuk ezt, ne tépjük fel újra a sebet.
A nyolcaddöntők (június 15–18.): Mexikó–Bulgária 2–0 (1–0), Belgium–Szovjetunió 4–3 (0–1, 2–2,3–2), Brazília–Lengyelország 4–0 (1–0), Argentína–Uruguay 1–0 (1–0), Franciaország–Olaszország 2–0 (1–0), NSZK–Marokkó 1–0 (0–0), Anglia–Paraguay 3–0 (1–0), Spanyolország–Dánia 5–1 (1–1).
A negyeddöntők: Brazília–Franciaország 1–1 (1–1, 1–1, 1–1), góllövők: Careca (17), Platini (41. p), tizenegyesekkel 3–4, NSZK–Mexikó 0–0, tizenegyesekkel 4–1, Argentína–Anglia 2–1 (0–0), góllövők: Maradona (51. és 55. p), illetve Lineker (81. p), Belgium–Spanyolország 1–1 (1–0, 1–1, 1–1), gólszerzők: Ceulemans (35. p), illetve Senor (85. p), tizenegyesekkel: 5–4.
Az elődöntők: NSZK–Franciaország 2–0 (1–0), gólszerzők: Brehme (9. p), Völler (91. p), Argentína–Belgium 2–0 (0–0), góllövők: Maradona (52. és 63. p).
A bronzmérkőzés – június 28., Puebla, Cuauhtémoc Stadion, 25 000 néző előtt: Franciaország–Belgium 4–2 (2–1, 2–2, 3–2). Játékvezető: Courtney (angol). Franciaország: Rust–Bibard, Le Roux (Bossis, 56. p), Amoros–Ferreri, Battiston, Tigana (Tusseau, 84. p), Genghini, Vercruysse–Bellone, Papin. Belgium: Pfaff–Gerets, Renquin (F. van der Elst, 46. p), Vervoort–Scifo, Grun, Ceulemans, Demol, Mommens–Claesen, Veyt. Góllövők: Ceulemans (11. p), Ferreri (27. p), Papin (43. p), Claesen (73. p), Genghini (104. p), Amoros (110. p – tizenegyesből). A hosszabbításban mutatott jobb játéka alapján a francia együttes rászolgált a bronzéremre.
A döntő – június 29., Mexikóváros, Azték Stadion, 115 000 néző előtt: Argentína–NSZK 3–2 (1–0). Játékvezető: Arppi Filho (brazil). Argentína: Pumpido–Cuciuffo, Brown, Olarticoechea–Giusti, Ruggeri, Burruchaga (Trobbiani, 91. p), Maradona, Battista, Enrique–Valdano, NSZK: Schumacher–Brehme, K. Förster, Jakobs–Berthold, Matthäus, Magath (D. Hoeness, 62. p), Ederm Briegel–K. Allofs (Völler, 46. p), Rummenigge. Góllövők: Brown (22. p), Valdano (56. p), Rummenigge (74. p), Völler (82. p), Burruchaga (85. p). Völler egyenlítő gólja (82. p) után még ünnepel a német csapat, amikor Burruchaga elszalad a jobbösszekötő helyén, és egy védő díszkíséretében (a többiek a lesreklamálással voltak elfoglalva) a kifutó Schumacher mellett-alatt a jobb alsó sarokba helyezi a labdát. 3–2. Veretlenül nyeri második világbajnoki címét Argentína.
A XIII. világbajnokság dobogósai: 1. Argentína, 2. NSZK, 3. Franciaország.
A világbajnokság gólkirálya: Lineker (angol) 6 góllal.
