Megszokhattuk már, Romániában vannak egyenlők és egyenlőbbek. A kisemberekkel ugyanúgy, egyenlően bánnak, másokkal „egyenlőbben”, azaz kivételezően. A legegyenlőbb – legkivételezettebb – éppen az állam, amelynek normális körülmények között példát kellene mutatnia pártatlanságból, biztosítania kellene az esélyegyenlőséget.
A napokban érkezett a hír: lejárt a csendőrség együttműködési szerződése Barót város önkormányzatával. Meg szerették volna hosszabbítani, hogy továbbra is ingyen székelhessenek az önkormányzat épületében. A képviselő-testület zöme ezzel nem értett egyet, ráadásul kiderült: a csendőrök munkájával is elégedetlenek. Amazok meg – többek között – azzal védekeznek, önállóan nem tehetnek semmit, csakis a rendőrséggel közösen. Akkor pedig felmerül a kérdés: minek nekünk csendőrség?
Romániában a polgárinak kikiáltott rendőrség mellett fenntartjuk – mindannyian közösen, adólejeinkből – a csendőrséget is, amely meghatározás szerint katonai szervezet. Ráadásul a rendőrség feladatkörének töredékét végzi. Mindeközben európai elvárás a rendfenntartók polgáriasítása. Így ismét felvetődik a kérdés: mi szükség rájuk? Ha a bűnözési helyzet megköveteli, akkor a már létező rendőrség állományát kellene bővíteni, nem pedig még egy külön struktúrát fenntartani. Olcsóbb és hatékonyabb is lenne.
A román állam legnagyobb háromszéki beruházása a sepsiszentgyörgyi csendőrlaktanya. A második az épülőfélben levő rendőrségi székház. Előbbi akkora, hogy elfér benne a rendőrség, és még csendőr-továbbképző iskolát is működtetnek ott. De akkor meg miért ragaszkodnak az újabb belügyes épületkolosszushoz?
Az állam mindenféle adókkal és illetékekkel terheli polgárait. Amennyiben a kisember egy napot is késik a befizetéssel, kiróják a büntetőkamatot – amikor viszont az államnak kellene fizetnie, kamatmentesen késhet. Vissza Barótra: a városnak miért kellene ingyen a csendőrség rendelkezésére bocsátania ingatlanját? Ha másnak adná bérbe, pénzt kapna érte. A csendőrség miért kivétel?