Abban az iskolában, ahol az 1980-as években mintegy ezerhatszázan tanultak, jelenleg a  technikumi osztályokkal együtt alig harmadannyian koptatják a padokat. Demeter Dávid iskolaigazgató elmondta, a helyi gyárak felszámolása után sok évre megszűnt a fémmegmunkáló szakok oktatása, most újból igény mutatkozik ilyen szakemberekre, ezért tesznek meg mindent, hogy diákjaik jól felszerelt műhelyekben tanulhassanak. A keddi találkozón a számítógép-vezérlésű (CNC) gyártásban dolgozókat képező XI. osztály szülői és diákközösségét tájékoztatták az iskola utáni lehetőségekről, de felmerült, hogy már idén olyan cégnél kellene végezniük a nyári gyakorlatot, ahol közelről ismerkedhetnek a konkrét elvárásokkal, feladatokkal.
Bokor Zoltán, a Multi Nr. tulajdonosa felidézte, hogy régen a fémmegmunkáló szakot végzett fiatalok egyszerű esztergagépeken dolgoztak, de jelenleg a csúcstechnológia is elérhető számukra, ehhez ellenben a munkafegyelemtől a munkahely tisztán tartásáig, a szerszámok használatának alapos ismeretéig, karbantartásáig mindent meg kell tanulniuk, és az is fontos, hogy tudjanak jól románul s egy-két idegen nyelven. „Ma már nem poros, zajos műhelyekben kell dolgozni, hanem nagyon tiszta, légkondicionált helyiségekben, ahol nagyon magas képzettségű fiatalokra van szükség. Több százezer euró értékű szerszámokkal nem lehet kísérletezni, egyetlen félreütés miatt nagy kár keletkezhet, de a jó szakember mindenre figyel, még a fúró zúgásának hangjából, zenéjéből is információt gyűjt a munka menetéről.”
A szakmát alulról kell kezdeni, de a legtöbb fiatal egyből sokat szeretne keresni, nem vállalja azokat a lépcsőket, amelyek nélkül lehetetlen szakmai tapasztalatot szerezni – véli Kristó Zoltán (Kristó Kft.) vállalkozó. Hangsúlyozta, a választott szakmát szeretni kell, egy munkaközösségben úgy kell dolgozni, mint második családban. Szerinte sok fiatal tájékozatlan, amikor munkát keres, az egykori gyárak körülményeire gondol, és az elriasztja attól, hogy egy műhelybe jelentkezzék.
A szakemberhiányról beszélt Kopacz László, a Sebert Technologie tulajdonosa, aki szerint nagy a  jövője a számítógép-vezérlésű gyártásnak, mert hiába készülnek szuperfelszerelések, -gépek, pótalkatrészekre mindig szükség lesz. A diákokat arra biztatta, jól tanulják meg a műszaki rajzot, a mérési technikákat, vegyék komolyan a gyakorlati órákat az iskolában és a cégeknél is, ami pedig őket illeti, igyekszenek segíteni a tanulókat, a gyakornokokat, hogy minél jobban elsajátítsák a szakmát, mert nekik is érdekük, hogy jó szakemberekkel dolgozzanak, illetve fejleszthessenek.
A szülők közül némelyek  arra panaszkodtak: az iskola későn közölte velük, hogy nekik kell céget keresniük, ahol a gyermekük gyakorlatozhat. Kiderült, ez csupán egy lehetőség azért, hogy ne kényszerítsenek senkit adott vállalkozóhoz, hanem választhassanak saját belátásuk szerint. Azt is sérelmezték, hogy míg IX. és X. osztályban gyermekeik egy elkészített munkadarabon be tudták mutatni, mit tanulnak, XI. osztályban még azt sem tudják követni a szülők, hogy a tanórákat megtartják-e rendszeresen, mert gyakori, hogy a gyermek már tizenegy órakor hazamegy. A tanárok részéről érkezett válasz szerint a legtöbb diákot nem érdekli az iskola, ha mégis ott vannak az órán, nem figyelnek, nem tanulnak, sőt, zavarják is a programot.
A találkozó végén úgy tűnt, sikerült tájékoztatni a diákokat és a szülőket az elvárásokról és a lehetőségekről, s bár az elhangzottak ott és akkor konkrétan csak egy osztályt érintettek, sok megjegyzés érvényes az egész szakoktatásra, függetlenül attól, hogy a diák, a tanár, illetve a szülő szemszögéből vizsgáljuk.