Móra Ferenc: A körtemuzsika

2014. május 17., szombat, Kiscimbora

Édesapám szűkszavú ember volt világéletében. Hanem, ami kicsit mondott, abból sokat lehetett érteni. Megtanultam én ezt még akkor, amikor akkorka legény voltam, hogy csak ágaskodva értem el a kilincset.

  • Kovács Boglárka, Sepsiszentgyörgy
    Kovács Boglárka, Sepsiszentgyörgy

Egyszer találtam a kocsiúton egy vadonatúj krajcárt, örömömben bukfencet hánytam egészen a kis ajtónkig, hanem ott elcsendesedtem. Észrevettem, hogy nagy sokadalom van nálunk. Tele volt a tornácunk koldussal, édesanyám ott járt köztük a lisztes szakajtóval, édesapám meg az aprópénzes erszénnyel.
– Van ám olyan nekem is! – mutogattam büszkén a krajcáromat.
– Mit dolgoztál érte? – húzta össze édesapám a sűrű szemöldökét.
– Nem dolgoztam én semmit. Találtam.
– Ejnye, de jókor találtad – simogatta meg apám a fejemet –, add oda hamar Mátyáská­nak, neki már úgyse jutott krajcár.
Mátyáska, az öreg énekes koldus már tartotta is a tenyerét, de én meg nagyon siettem összecsukni az enyémet. S bizony eltörtem volna a mécsest, ha a lelkem édesanyám a pártomat nem fogja.
– Ugyan, apja! Hadd örüljön az a szegény gyerek a talált krajcárjának! Majd holnap kap helyette Mátyáska kettőt.
– Jó, én nem bánom – vont vállat édesapám –, de a talált pénz sose hoz szerencsét.
No, nekem hozott, mégpedig hamarosan. Délután kimentem a vásárba, és elvásároltam a kincset. Vettem rajta egy szép körtemuzsikát. Olyant, amelyiknek az egyik oldala pirosra van festve, a másik meg sárgára. De olyan volt az, akár az igazi körte. Valami bolond darázs annak is nézte, s bizony még belekóstol, ha bele nem fújok a körtemuzsikába.
De belefújtam ám, s a gyönyörű körtemuzsika olyan hangot adott, hogy a darázs menten megszédült tőle. Alig bírt hazaszállni Darázsországba, hogy elújságolja a muzsikáló körtét. Kerülnek is engem azóta a darazsak egész mostanáig.
Amikorra a nagyapóék háza elé értem, akkorra egész beletanultam a mesterségbe. Úgy rikoltoztattam a fakörtét, hogy magamnak is harsogott bele a fülem. Hanem azért az az áldott nagyapó mégis azt mondta rá, hogy ilyen szépet sose hallott életében. Látszik, hogy az isten is muzsikásnak teremtett.
Utoljára elővette a nagyapó az erszényét, és a markomba nyomott egy aranykrajcárt.
– Nesze, kis muzsikásom, amiért olyan szépen fújod!
No, nekem se kellett egyéb! Most meg már olyan szakadatlanul fújtam a gyönyörű muzsikát, hogy belekékültem. Nagyapó pedig a markomba nyomott még egy aranykrajcárt.
– Ezt meg azért adom, lelkecském, hogy most már ne fújjad tovább!
Sebaj, van még egy nagyapó, akinek bemutathatom a tudományomat. A másik nagyapó azonban mindjárt a második krajcáron kezdte.
– Eredj inkább Miklós bátyádhoz, drágaságom. Az már úgyis süket az egyik fülére, szegény!
Éppen azért nagyon féltette Miklós bácsi, szegény, a másik fülét. Ő már olvasatlanul adta a krajcárt.
– Veronka nénéd szereti az ilyent, fiam! Az él-hal a szép muzsikáért.
Így aztán sorra jártam én az egész atyafiságot, alsó, felső szomszédot, s mire hazaértem, kalappal vittem a krajcárt. No, apámuram, hoz-e szerencsét a talált pénz?
Édesanyám aggódva várakozott rám a kis ajtóban, de ahogy a nagy szerencsét elmeséltem, egyszerre földerült az az áldott orcája, a krajcárokat pedig a kalapomból beleöntötte a kötőjébe.
– No, lelkecském, te már kimulattad magadat a krajcárodon. A kamatját szétosztom a koldusoknak a jövő vasárnap.
Biz én erre nyilván sírva fakadtam volna, ha a kezemben nem érzem a körtemuzsikát. Hanem az megvigasztalt, hogy azon kesereghetem el a fájdalmamat. De úgy ám, hogy édesapám kikocogott rám az ablakon.
– Szép ez nagyon, te gyerek, de én még szebb muzsikát is tudok!
„Nini – gondoltam magamban –, most mindjárt a krajcár következik. Csak még egy kis kitartás!”
Akadozott már a lélegzetem, de erőt vettem magamon, s úgy rikoltoztattam a muzsikát, hogy a többi csak légydongás volt ehhez képest. A fél szemem meg mindig az ajtón volt, hogy hozza-e már az apám a krajcárt.
Hozta ám, de nem a krajcárt, hanem a légycsapót. S nem mondott egyebet, csak annyit:
– Nehéz fejed van, fiam, nem érted meg a szép szót. Nézzük, no: tudsz-e körte nélkül muzsikálni?
Akkor tudtam, de azóta nem is fújtam körtemuzsikát.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a december elsejei parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 1542
szavazógép
2014-05-17: Kiscimbora - :

Horváth István: Virág nyílik, harmat ragyog

Ezüst hangszer a csend.
Ezer pacsirta zeng.
    Virág virít,
    Harmat ragyog.
    Gyémánt fátylat
    Az illatok.
Szerszámok éle cseng.
2014-05-17: Kiscimbora - :

Fazekas Anna: Köszöntő

Hajnaltájban napra vártam,
hűs harmatban térdig jártam,
szellő szárnyát bontogatta,
szöghajamat fölborzolta.