A gyerekek szeretik a piros cseresznyét. De nálunk tavaly alig árválkodott pár szem a fákon. A lengyeleknél pedig csak úgy roskadoztak az ágak a gyümölcstől. Minden harmadik lengyel kislány fülében ott lógott a piros fülönfüggő.
Ugye tudjátok, hogy a cseresznye nemcsak szép és finom, hanem egészséges is. Az embernek jó szíve lesz tőle. Ezt bizonyította az is, hogy a lengyelek gondoltak egyet, és küldtek Háromszékre a cseresznyedzsemjükből. Így Kisannának is jutott ebből a szíverősítő csemegéből.
Akkoriban is éppen ilyen borús idők jártak felénk, mint most. Súlyos, szürke fellegek csüngtek az égből, s ez még az óvó néni kedvét is elszürkítette. Se cseresznye, se napsütés! Ennyi színtelenségtől Kisanna is teljesen elszontyolodott. Délben kókadtan, álmosan csoszogott hazafelé az óvodából. Egész úton nem szólt egy szót sem, némán állt meg a lakásajtóban is. Anya rögtön észrevette levertségét, és befordult a kamrába egy kis cseresznyedzsemért. Amikor megkínálta vele bánatos kislányát, Kisanna egy olyan szép dallamocskát kezdett dudorászni, hogy kivilágosodott tőle az ég, és megszólaltak a madarak. S bár Kisanna a dal szövegét nem énekelte, mindenki értette az üzenetet: neki van a legkedvesebb, leggyönyörűbb Anyukája, a legbátrabb és legerősebb Apukája, a legjobb lengyel barátai, és ő mindettől roppant jól érzi magát a saját bőrében. Ez a szív küldi szívnek szívesen az egész család arcára derűt, cseresznyepiros mosolyt varázsolt.
