A miniszterelnök azonban tréfálkozik, még a háború lehetőségéről is. Közben újabb árvizek öntötték el az ország jelentős részét, pár héttel a húsvéti áradások után. A gond azonnali, a kár jelentős, az okok ismertek: a klímaváltozás mellett a lassan hu­szonöt éve folyó nyaklótlan és büntetlen erdőirtás, a faültetés és a vízügyi védekezési rendszerek elhanyagolása, az ellenőrizetlen út- és házépítések vezettek oda, hogy lassan a fél ország retteg a valamikor ara­nyat érő májusi esőtől, hiszen az új évezredben két-három évenként beköszönt egy-egy özönvíz. A kivédésére hivatott minisztériumok – a víz- és erdőügyi mellett a mezőgazdasági, környezetvédelmi, szállítási, fejlesztési, közigazgatási tárca is érdekelt a megelőzésben, kárpótlásban, helyreállításban – költségvetésének emeléséről mégsem hallani.
Még rosszabb, hogy az oktatás és az egészségügy számára kiutalt pénzek az uniós szint és még a román törvények betartásától is távol állnak, noha e területek felzárkóztatásához nem a vállalt (de nem teljesített) minimumot, hanem ennek kétszeresét kellene biztosítani, legalább annyi éven keresztül, amennyi ideig következetesen lefaragták a keretet, noha ennek a takarékosságnak hosszú távon sokkal nagyobb ára van.
Lehetetlen, hogy ezt Bukarestben ne tudnák, mégsem változtatnak az eddigi hibás gyakorlaton, noha a gazdaság megint dübörög, illetve ezt állítják a hivatalos források. A lakosság ugyan nem ezt érzi, talán mert nem a megfelelő oldalon áll, ahogy a víz sem onnan jött és nem ott pusztított, ahol az eurómilliókból nemrég elkészült kockázati térképek szerint várták.
Ezek után egészen hihető, hogy a honvédelem sem áll jobban, bár ezen a tárcán soha nem spóroltak. Az erős katonai szövetségben szerencsére bízhatunk – de ki véd meg minket a kormánytól?
Demeter J. Ildikó