A végzősök buzgósága már az elején kiderült, amikor mindkét osztály felvonultatta a tanári kar több tagját. A feladatot annyira kreatívan és nagy odaadással oldották meg, hogy némelyek összetévesztették őket az igazi tanárokkal. A keddi napon színes kavalkáddá vált az egész iskola, szerdán pedig meséskönyvvé sok kis mesehőssel. Megjelent Hófehérke, a boszorkány, Fiona a Shrekből, Piroska, a vadász, Szundi és még sok más klasszikus és modern mesefigura.

Szünetekben az iskola csengett az önfeledt diákkacajtól, hiszen a versenyszámok és a feladatok nemcsak a tizenkettedikeseket szórakoztatták, hanem a nézőközönséget is. Gyorsaságukat, kreativitásukat, összetartásukat, az osztály összhangját és intelligenciájukat is próbára tettük. Lisztből készült mozaikdarabokat kerestek, majd egy tanár gyerekkori fényképét rakták össze, egy kendőért harcoltak, verset írtak, tojást vittek akadálypályán, dalt írtak át más műfajba, karikatúrákat rajzoltak, vagy épp kvízjátékon vettek részt. Utóbbiban alkalmuk nyílt azt is bebizonyítani, hogy négy éven át tényleg az iskolába jártak, olyan kérdésekre válaszolva, mint például: hány lépcső vezet fel a második emeletre, hány festett kazetta található a folyosón, hány asztal van a fizikalaborban.

A szórakozás mellett jutott idő az előadások előkészítésére is, melyek a hét mottója szellemében álltak össze: Előttem áll az élet, és nem látok tőle semmit. A hét utolsó napjához közeledve a hangulat egyre forróbb lett, a dolgok felgyorsultak. Mindenkinek akadt tennivalója, mindenki lázasan készült a hét fénypontjára, a gálára.

Péntek este hét órakor a Tamási Áron Színházban kezdetét vette a várva várt szalagavató. Az estet Bustya János tiszteletes úr nyitotta meg, majd Pető Mária igazgatónő köszöntötte az egybegyűlteket. Mindenki nagyon várta már a két végzős osztály fellépését, és amikor az a pillanat is eljött, senkinek sem okozott csalódást. Nem is okozhatott, hiszen mindenki beleadott apait-anyait az előadásba, mely az életről, de legfőképp róluk szólt. Aztán következtek a megható, mindenki számára szívszorító pillanatok: tizenegyedikesek feltűzték a szalagokat.

Még a szalagavató ünnepélyes berekesztése előtt, a szokástól eltérően, egy tizenkettedikes, Garcea Szidónia óhajtott szólni a közönséghez. A meglepődés után mindenki arcára mosoly ült, amikor a maturandus-hétről kezdett beszélni. Köszönetet mondott minden fáradozásért, hogy ilyen szép hetük lehetett, hogy az osztályközösséget még jobban összehoztuk a feladatok által, és a megszokottnál is jobb hangulatot teremtettünk. A nagy izgalmak után Egyed Sándor záróbeszéde csillapította a kedélyeket, aki figyelmünket az elmúlt négy év eseményeire irányította.

A gálát követően a Park vendéglőben a Plugor Sándor Művészeti Líceum diákjai biztosították a további jókedvet, és gondoskodtak arról, hogy minden láb táncra perdüljön. Köszönjük szépen fáradalmaikat. Továbbá köszönet az osztályfőnököknek és minden tanárnak a szellemi támogatásért, segítségért és türelemért.

Makszim Tímea Helga