A sepsiszentgyörgyi Hófehérke Napközi Otthon Csöppnyi családkalandok címmel hirdetett a család évéhez igazodó mesealkotási és -illusztrálási versenyt óvodásoknak, melyre 31 magyar, valamint 8 román csoport jelentkezett Kovászna és Hargita megyéből. A rendezvénynek otthont adó napközi nem pályázhatott, ők versenyen kívül alkották meg meséiket, és láthatóak házi kiállításon, füzetben.
A pályázat Bedőházi Emese Aranka, Vasile Ágnes, Zoltáni Zsuzsanna és Szabó Annamária óvónő vezetésével egy nevelési projekt részét képezte: a gyermekek által közösen alkotott mesét kellett lejegyezni, amelyben a különféle kalandok a család melegében oldódnak fel. Célként szerepelt lehetőséget nyújtani a gyermeki fantázia szárnyalására, érzelmek megélésére és befogadására, erkölcsi ítéletek megfogalmazására rövid, szép, humoros és csodás mesék megalkotásával, a gyermekek együttműködése révén.
A versenyt a sepsiszentgyörgyi városi tanács és a D-Toys játékgyár támogatta, a nyertes munkákból az őszre jelenik meg kiadvány a városháza támogatásával. Tizenkét alkotást díjaztak, az ünnepélyes díjátadást május 15-én, a családok világnapján tartották.
Bedőházi Emese projektvezető a díjátadón elmondta: első fokozati szakdolgozatát követően, utómérésként végzett kísérletet csoportjával, amikor a gyermekeknek szavakat „bedobva” Én és a barátom című történet kikerekítését kérte. Meglepte a fantázia, találékonyság, mellyel a gyermekek közösen megalkották a történetet. Ez adta az ötletet a mesepályázathoz, és nem kellett csalódnia. Márk Emese, a Hófehérke napközi vezetője elmondta: érdekes tapasztalat volt a család szerepére irányítani a figyelmet, amikor arról beszélünk, hogy a társadalom alapját képezi, s ennek ellenére egyre több az elhagyott gyermek és széteső család. Indokoltnak tartotta a témaválasztást, figyelemre méltónak az alkotó kedvet és együttműködést, s ígérte az óvodai egyesületen keresztüli támogatást a hagyományteremtéshez. Szőcs Imola megyei szaktanfelügyelő, zsűritag arról szólt: az iskolában a diákok nem tudnak beszélni, sablonosak, holott az óvodában még csodákra képesek. Prezsmer Imola nyugdíjas óvónő, zsűritag jó néven vette, hogy „ilyen elfoglaltságra” kapott felkérést, hisz „mindenki lesz nyugdíjas”, s meggyőződése: érdemes ezzel foglalkozniuk az óvónőknek, akik „sokan vagyunk, de nem elegen”. Nagy-Kopeczky Kálmán bábszínházi vezető a bírálóbizottság részéről azt emelte ki: meséink a világ működését leképezik, a világ népmesekincsének kétharmada magyar. A mesének felnőtt korban is megvan a szerepe, a gyermek pedig „az öregkor meséit is elraktározza”. Hol van a gyerek?, tette fel a kérdést, s meg is válaszolta: a családban egyre kevesebbet, nincs ott például, amikor a rajzfilmcsatornát nézi, de ott van, amikor mesét olvasnak neki – használjuk tehát bátran a meséket.
