Az erre vonatkozó bejelentést ugyanis nem előzte meg alapos és átfogó felmérés, Victor Ponta kormányfő csak úgy feldobta a témát egy ülésen, és láss csodát, pár napon belül 92 „parafiskális” illetéket azonosítottak, harsányan hirdetve, hogy ezek eltűnése mennyire megkönnyíti az emberek életét. Újabb pár nap múlva kiderült, hogy ezek egyharmadát sem, mindössze 27-et lehet kidobni, a többséget csak újracsoportosítják. Egyúttal meg is neveztek néhányat, például az útlevélért már nem kell kifizetni a 22 lejes kibocsátási díjat, a cégekkel kapcsolatos adatközlési, tájékoztató, tanácsadási és hozzáférési tarifákról, ilyen-olyan szolgáltatáso­kért kért aprópénzekről is lemondtak. Csip-csup összegekről van szó, amelyek országszinten százezer lejre sem rúgnak. És bár annyi haszon csakugyan van a felületes portörléshez hasonló „takarításban”, hogy eme tíz-húsz lejek lepengetéséért már nem kell sorban állni valahol, a változás olyan keveseket érint, és olyan elenyésző hatású, hogy a kitörő lelkesedés elmaradt. Mert a lakosság valóságos adócsökkentésre vágyik, az üzleti világ pedig az idéntől kivetett újabb teher, az oszlopadónak nevezett beruházási sáp elengedésében vagy legalább a módosításában reménykedett – miután a kormányfő tanácsadója is elismerte: hibáztak vele –, nem ilyen látszatintézkedésekben.
Az EP-választási kedv ösztönzésére szolgáló kampányfogás tehát nem sikerült, a közeledő vasárnap inkább az időjárás miatt foglalkoztatja a politikától egyre ingerültebben elforduló polgárokat. Aki szavazásra készül, az is abban bízik, hogy „leesik valami”, egy útjavítás vagy egy kétnyelvű felirat, vagy az energiahordozókra kivetett illeték, vagy valami parafenomén, ami kis időre megint eltereli a figyelmet arról, hogy a megválasztottak és kinevezettek jövő héttől újra megfeledkeznek rólunk és magukról, és minden komolyságot mellőzve kukorékolnak tovább a szőnyeg alatt szépen növekedő szemétdombon.