A huszonöt évesen kivégzett hadnagy 1956-ban a Szabad Európa Rádió kommentárjait hallgatta a magyarországi eseményekről, és rábeszélte tizenkét sorkatonatársát és a helyi tanítónőt, hogy forradalmi tanácsot hozzanak létre. Úgy gondolták, hogy december 19-ről 20-ra virradó éjjel maguk mellé állítják a besztercei borgóprundi laktanya tisztjeit, majd az ottani páncélos hadosztályt is. Kolozsvárra tankokkal vonultak volna be, hogy az egyetemistákat és a környékbeli parasztságot is szolidaritásra bírják. Varga Andrea szerint erről a hősről és romániai sorstársairól semmit sem tudnak Magyarországon és Romániában az emberek, noha 1956 őszén Romániában egyetemisták, katonatisztek, írók, parasztok és munkások fejezték ki együttérzésüket a magyarokkal tüntetéseken, röplapokon, gyárudvarokon; később több ezer embert tartóztattak le, több mint ezer egyetemistát csaptak ki, összesen több mint tizennégyezer évi börtönbüntetést róttak, és huszonnégy személyt végeztek ki. Rehabilitációjuk a rendszerváltás után tizenhét évvel sem történt meg.