A legényke kilépve az iskola utcára nyíló ajtaján elindul a gyalogátjáró felé. Már-már a zebrára lépne, amikor utoléri társa hívása: Gyere itt, te Laci, mondja az neki, és mutat a parkoló autók mellett át az utca túloldalára. A legényke visszafordul, társához szegődik, röpke pillantás balra, még röpkébb jobbra, úgy ítélik meg, elég messze még az autók egyik irányból is, másikból is, átszaladnak hát az úton. A gyalogátjárótól tíz méterre.
Pár perc múlva két nagyobb diák álldogál ugyanazon a helyen, ahol előbb a kisebbek átszaladtak. Nagy a tanakodás kettejük közt, azon töprengenek, a tíz méterre levő zebrán menjenek át a túloldalra, vagy a másik irányban levő, olyan száz méterre felfestett fehér csíkos átjárót válasszák. Színpadias a póz, amint nagyban mérlegelik a lehetőségeket, ha kissé fokozni akarnák, pénzt dobnának fel. De megelégszenek egy kisjelenettel, és mielőtt dűlőre vinnék a dolgot, nemes egyszerűséggel átvágnak ők is a tiloson. Teátrális társalgásuk valójában nem a kérdés eldöntését szolgálta, hanem a hátuk mögött elsétáló lányok figyelmének felkeltését.
És a következő percekben ugyanúgy és ugyanaz, kisebb és nagyobb gyerekcsoportok a gyalogátkelőtől tíz méterre átvágnak az úton, műveletük annyiban különbözik, amennyiben jobban vagy rosszabbul mérik fel a távolságot a mindkét irányból sűrűn közelítő járművekig. Néha fékcsikorgás, egy-egy sofőr ejnye-bejnyéző tekintete, annyi fáradságot már egyik autóvezető sem vesz, hogy jóindulatú dorgálással kiszóljon az ablakon. Úgy tűnik, ők is megszokták már ezt a nem is épp veszélytelen cirkálást.
Most azt a következtetést kellene levonni, hogy csintalan diákok, akik nem hallgatnak tanáraikra, szüleik tanítását meg már rég elfeledték. Meg hozzá lehetne tenni, úgyis csak addig teszik, míg pórul nem járnak (bár ezt nem volna jó megvárni). És akkor majd úgyis az autóvezető lesz a hibás, még ha nem is látta a parkoló gépkocsiktól az épp elébe toppanó gyereket. De vajon a potenciális gázoló lenne-e a hibás? Nem inkább ugyanannak az iskolának a tanárai, kik „jó” példával elöl járva, rendszeresen srég vis-à-vis vágnak át az úton, mintha gyalogos átkelő nem száz-, de ezerméteres közelségben sem lenne? Nem az osztályfőnökök, akiknek nevelői tervében egész egyszerűen nem létezik a forgalmi szabályok ismertetésének órája? Reggelente rendőr áll már a legtöbb iskola előtt, a napkezdeti csúcsban megoldja ezt a gondot, de hadd ne kívánjuk, hogy délben és minden kicsengetéskor ott posztoljon egy-egy egyenruhás. Így is van belőlük épp elég, talán több is, mint kellene.
