Az elmúlt hetekben még fej-fej mellett haladt legnagyobb riválisával, az Európai Szocialisták Pártjával, de az utolsó felmérés szerint a parlament 751 képviselői helyéből 217-et kaphat, míg a szociáldemokraták 201-et. A leköszönő parlamentben egyébként a néppártnak 274 képviselője volt, míg a baloldalnak 196. Csökken a liberális frakció tagjainak száma is, az eddigi 83 képviselő helyett 59 mandátumot szerezhet. Felmerül a kérdés, mekkora lehet a zöld frakció, jelentősen nő-e a szélsőséges pártok képviselőinek száma, s lehet-e frakciójuk az Európai Parlamentben?
Immár Hollandiában és az Egyesült Királyságban meg is kezdődtek a választások. Vasárnap estig látni fogjuk, milyen lesz az új Európai Parlament összetétele, hiszen mindez kihatással lehet a világgazdasági válságon részben már túljutó Európai Unió jövőjére. Fontos kérdés, hogy az Európai Egyesült Államok felé fejlődik-e, ami a nemzetállamok érdekeinek háttérbe szorításával s az uniós bürokraták hatalmának jelentékeny növekedésével járhat. Sokak szerint az uniónak csak így lehet értelme, csak így növelhető a világgazdasági súlya. Mindez kihatással lehet az Európai Unió energetikai politikájára is, amelynek egyik fő célkitűzése az Oroszországtól való gázfüggés csökkentése volt. A másik nagy kérdés az unió pénzügyi politikájának még erősebb összehangolása, amit sok tagállam már eddig is saját függetlenségének csorbításaként élt meg.
Természetesen, még számtalan probléma vár kezelésre, így az unió további bővítése is. Kérdés az is, hogy változik-e Brüsszel álláspontja a kisebbségi jogok esetében. Ez számtalan tagállamot érint, s sokáig nem lehet büntetlenül szőnyeg alá söpörni. Készséggel elhisszük, hogy például az uborka görbületének meghatározása vagy a tyúkketrecek kötelező szabványai is fontosak – de azért az autonómia kérdésköre is. Az európai jövő nagy kérdése, hogy előrelép-e kisebbségi ügyekben, meddig tolerálja még, hogy bizonyos tagállamok tulajdonuknak tarthassák alattvalóikat.