Nagymami székely, azért mondja, hogy ejsze, és csilingelve nevet, ha valami rosszaságot csinál a kisunokája, Juci. Juci is székely akar lenni, de ő sajnos Kolozsváron lakik a szüleivel, és Kolozsváron nem lehet magyarul kenyeret venni, ezért Kolozsvár nem Székelyföld, se nem Magyarország.
De Juci kiszámolta, hogy egynegyedig ő is székely, úgyhogy talál magának egy igazi székely férjet, akkor akár ő is visszaszékelyülhet. De sajnos, Kolozsváron nincsenek székelyek, mondja Juci, vagy ha vannak is, elég jól dugdossák magukat. Nagymami ekkor elmagyarázza, hogy a székely nem olyan, mint a meséskönyvekben meg a viccekben, hogy nem minden székelynek van bicskája és pödrös bajsza, és a székely lányok sem mind tűzrőlpattant menyecskék, és olyan székely is van, aki egyáltalán nem mondja, hogy ejsze. Hát akkor hogy lehet felismerni a székelyeket, kérdezi Juci szomorúan, és szorosan behunyja a szemét. Megjelenik előtte a székely legény, és Juci gondolatban leradírozza róla a bajszot meg a székely harisnyát meg kalapot, és a pirospozsgás arcot is, és mire mindent leradíroz róla, amit nagymami felsorolt, ott áll a székely legény teljesen kiradírozva, és alig látszik belőle valami a radírpor alatt. Akkor, ha nincs is olyan, hogy székely legény, akkor te hogy vagy mégis székely, nagymami, kérdezi Juci, és nagymami elmondja, hogy legtöbbször arról lehet tudni, hogy valaki székely, hogy milyen az akcentusa. Azt, hogy akcentus, azt Juci nem nagyon érti, de nagymami elmagyarázza, hogy az az, amikor az emberek picit másképpen beszélik ugyanazt a nyelvet. Ezt már érti Juci, mert az osztályban is vannak páran, akik azt mondják, hogy trotineta, meg hogy nem még megyek ma iskolába. És hosszan ejtik az a meg e hangokat a szó elején, és anyuka elmondta, hogy ez a románok miatt van. Mármint a román nyelv miatt, javítja ki nagymami Jucit. Juci nem érti, mi a különbség a románok és a román nyelv között, úgyhogy nagymami elmagyarázza, hogy amikor az ember több nyelvet ismer, akkor néha összekutyulódnak a fejében a szavak, és ezért beszélnek páran az osztályból úgy. Ez igaz, látja be Juci, mert akik úgy beszélnek, azok mind nagyon jól tudnak románul, csupa foarte bineket kapnak, és Juci ezért nagyon irigyli őket. Mert ő csak binet szokott kapni, ami azt jelenti, hogy jó, de nem nagyon jó. Az sem baj, mondja nagymami, mert ő is ügyesen meg fog tanulni románul, és pár év múlva ugyanolyan jól fog beszélni, mint ők. De ha pár év múlva ugyanolyan jól fog beszélni, mint ők, kérdezi Juci, akkor ő is azt fogja mondani, hogy trotineta, meg hogy nem még megyek ma iskolába? Nagymami erre felnevet, mert belátja, hogy Juci jobban kérdez, mint ahogy nagymami válaszolni tud. Miért nevetsz, nagymami, kérdezi zavartan Juci, és nagymami puha kezével elseper pár könnyet a szeme sarkából. Nagymami erre azt mondja, hogy Juci nem kell hogy úgy beszéljen, mint az osztálytársai. Juci ezt végképp nem érti, úgyhogy megpróbál a székelyekre gondolni, és inkább megkérdezi nagymamit, hogy vajon, ha neki lesz egy székely férje, aki székelyesen beszél majd, akkor a gyerekeik is székelyek lesznek vajon, és ha igen, akkor ők is úgy fognak beszélni, mint nagymami meg a többi székely. Hát, válaszolja nagymami elgondolkodva, ez attól függ, hogy hol fognak élni, és hogy ki beszélget velük a legtöbbet, és nagymami elmagyarázza, hogy a kisgyerekeket a szülők tanítják, és csak úgy maguktól nem tudnak beszélni. Szóval, vonja le a következtetést Juci, ha ő beszélget velük a legtöbbet, hiszen ő lesz majd az anyuka, akkor a gyerekek lehet, hogy nem fognak székelyesen beszélni, és akkor tiszta hiába szerzett magának székely legényt férjnek. Persze, attól háromnegyedig székelyek lesznek, bizonygatta nagymami. Akkor is lehetnek székelyek, ha még székelyesen sem beszélnek, csodálkozik Juci. Akkor is, mondja nagymami. És ha például román férje lenne, és a gyerekek magyarul beszélnének, akkor magyarok vagy románok lesznek? Az attól függ, mondja nagymami nagyon lassan. Mitől függ, türelmetlenkedik Juci, és élesen figyeli nagymamit, amint nekiáll krumplit pucolni. Sok mindentől, válaszol nagymami. Például, hogy minek gondolják ők magukat. Ők, mármint a gyerekek? Juci ezen nagyon elcsodálkozik, hogy a gyerekek is elgondolhatnak ilyen fontos és komplikált dolgokat. Bizony, ők a gyerekek. De ezen a gyerekek általában később szoktak elgondolkodni, amikor már nagyobbacskák, magyarázza nagymami. Akkor én is eldönthetem, hogy mi akarok lenni, állapítja meg Juci. Tulajdonképpen igen, mondja nagymami, és elmosolyodik. Lehetek román is, ha akarok, kérdezi Juci, és gyanakvóan összehúzza a szemét. Lehetsz, válaszol nagymami. Juci közbeszólna, de nagymami ekkor felemeli mutatóujját a krumplipucolóval együtt. De ahhoz az kell, hogy románnak érezd magad. És honnan tudja az ember, hogy minek érzi magát, kérdezi Juci. Ez olyan, mint a szerelem, Jucikám, mondja nagymami, és megremeg a hangja, ahogy erről beszél. Az ember egyszerűen csak tudja. Juci még soha nem volt szerelmes, kivéve egyszer az oviban, de az nem számít, mert akkor még kicsi volt, de nagymami megnyugtatja, hogy majd az iskolában biztos, eljön a szerelem is, és akkor Juci meg fogja érteni. Megígéred, nagymami, követelőzik Juci. Megígérem, Jucikám, válaszol nagymami nagyon komolyan. Még egy utolsó kérdés, nagymami, mondja Juci egy kis idő múlva. Ha bármi lehetek, akkor székely is lehetek, ugye? Egynegyedig az is vagyok, és a többit majd megérzem, ugye? Pontosan, feleli nagymami. És most segíts pityókát pucolni, jó? Juci csendesen kuncog, mert nagyon vicces szó szerinte a pityóka, majd nekilát a pucolásnak, és ahogy ott ül nagymami mellett a magas széken, arra gondol, hogy nincs jobb dolog, mint nagymamival trécselni a világ dolgairól.
