TAMÁSI JOLÁN, Sepsiszentgyörgy. Áprilisban egy rövidzárlat miatt meggyúlt és le is égett a házunk teteje, pár perccel azután, hogy hazaérkeztünk egy hosszú, nehéz betegség után elhunyt közeli hozzátartozónk temetéséről. A szomszédok, barátok azonban mellénk álltak, segítettek pénzzel, munkával és jó szóval is.
Rengeteget köszönhetünk Ion Ţiţeiunak és családjának, aki az építőanyagon kívül folyamatos bátorítással is tartotta bennünk a lelket, Deák Dávid és Nagy Mihály pedig egész csoporttal jött, még esőben is dolgoztak a tető javításán. Harminc éve költöztünk ide Erdőszentgyörgy mellől, és beigazolódott, hogy jól tettük, összetartó közösség van a mi utcánkban, most is – hetedik hete – a szomszédtól kapjuk az áramot. Sokszor elkeserítő az élet, de amíg ilyen emberek vannak, minden nehézség legyűrhető. Lám, lehet békében élni egymással, csak annyi kell hozzá, hogy megadjuk a tiszteletet a másiknak, akármilyen nyelven beszél. Kívánom, hogy mindenkinek ilyen jó szomszédai és barátai legyenek!
KAJÁN SZENDE, Kézdivásárhely. A Multikulturális utazás címmel meghirdetett tanügyminisztériumi pályázatra – amelynek célja az volt, hogy a Romániában élő nemzeti kisebbségek nyelvüket, történelmüket, kultúrájukat, hagyományaikat megismertessék a többségi nemzettel – a Turóczi Mózes Általános Iskola is benevezett. Az előkészítő osztályosok Gergely Katalin és Marieta Stîngă tanítónő irányításával népi gyermekjátékokat mutattak be, a III. B és a IV. C osztályosok Kaján Szende és Mihaela Raicea tanítónő segítségével a húsvéti témakör keretében tojást festettek, díszeket készítettek és kalácsot sütöttek kemencében. Az országban élő tizenhárom kisebbség (magyar, német, tatár, török, szerb, ukrán, görög, roma, cseh, olasz, orosz, horvát és bolgár) 82 pályázatot küldött be 22 megyéből, a nyerteseknek a díjakat Bukarestben, az Európai Bizottság irodájában adták át. A díjátadó ünnepségen iskolánkat Kaján Szende tanítónő és két tanuló, Lakatos Hunor és Raluca Gherasim képviselte, akik bemutatták a projekt legjobban sikerült pillanatait. A háromnapos bukaresti kiránduláson meglátogatták az Antipa múzeumot és a parlamentet is.
FERENCZ BÉLA, Sepsiszentgyörgy. Az EP-választás előtt elvártuk volna mi, szavazók Tőkés Lászlótól, hogy beszéljen az erdélyi magyar pártokkal, de nem tette meg. Az 1989-es rendszerváltás temesvári hősének a székelyföldi autonómiát is még azon melegében kérnie kellett volna, Domokos Géza RMDSZ-elnökkel összefogva. Nem ez történt, hanem az RMDSZ feldarabolása. Az új pártok létrehozásával talán abban reménykedett Tőkés úr, hogy sok lúd disznót győz, de valójában a közösség veszített. Nem tudjuk, mi lesz, ha a legutóbbi párt alól is elfogy a levegő, és vezetője kénytelen lesz a földre szállni, mert janicsárok mindig voltak és lesznek is, sajnos. Mégis tudtunk két magyar képviselőt küldeni Brüsszelbe, mert a józan székelyek minden bomlasztó szándék ellenére is összetartanak.
BARTHI FERENC, Zabola. Már nem hagyhatom szó nélkül ezt a sok zászlóügyet. A nép szószólói (az okosok, akik semmibe veszik az egyszerű embert, csak a voksukat akarják, és aztán fütyülnek rájuk) nem gondolják meg, hogy a zászlóügyeket nem a bíróságon kell megoldani, mert a román hatalom nekünk, magyaroknak soha nem fog igazat adni. Nekünk kell megoldanunk ezt a kérdést a magunk módján, éspedig zászlóerdővel. Minden portán, minden magyarlakta házon lobogjon a székely zászló, főleg a főutak mentén, de a mellékutcákban is, hogy jöjjenek a bukarestiek számba venni azt a pár száz székelyt. Sokan kérdik, hogy miből vegyenek székely zászlót, mikor kenyérre sem telik, és ez valós gond, de megoldható, ha van akarat. Sokan vannak olyanok is, akik azért húzódoznak a zászló kitűzésétől, mert mit szól a román szomszéd, sógor, koma, anyatárs stb. Ami pedig a kék-arany lobogó beszerzését illeti, az nagyon egyszerű, csak hozzáállás kérdése: milliomos, hirtelen meggazdagodott politikusaink juttassanak egyet-egyet a nincsteleneknek, mert a munkájukból jólétet teremtők általában hajlanak az ilyen, megmaradásunkat szolgáló ajándékozásra. A többség pedig biztosan meg is tudja vásárolni az üldözött közösségi jelképet. Hajrá, székelyek, lobogtassátok zászlóitokat éjjel-nappal, mindaddig, amíg a hatalom gyakorlói rájönnek, hogy voltunk, vagyunk és leszünk a mi földünkön, és soha nem adjuk fel az igazságunkért vívott harcot. A többi tennivaló a sajtóra és a székely vezetőkre marad, ilyenformán lepipáljuk az összes román bíróságot!
