Apró teher, alig lehetett érezni. Aztán megilletődve hallgatta a csengőt. Ami úgy szólt, mint soha máskor, mintha abba sem akarná hagyni, berregett, míg mindannyian felsorakoztak az iskola udvarán. Akkor más volt a kicsengetés, az is rendhagyó cselekedetnek bizonyult, hogy sikerült egy szokványostól eltérő tablót elfogadtatni a bizottságbeli elvtárssal. Elkészült, vitték vállukon a tablót, a városközponton át az iskolába, harsánykodva is kissé. Igaz, elkomorodtak, amikor azt kérdezték tőlük, hol a magyar szöveg? Fiatalos bárgyúsággal, némiképp meghunyászkodva is talán, azt hitték, annak már nem lehet helye. Az utolsó pillanatban, a könyvtárban végül azt is pótolták. Volt minden, ami akkor lehetett.
Azóta jókorát csavarodott a világ.
Persze, ma is bizsergető öröm, amikor ballagáskor látja azt a sok tiszta tekintetet. Ilyenkor mintha minden leülepedne, azon az egy napon, annak néhány óráján, percén, mintha minden csak létezne szépen, önmagáért, örökké áhított rendben. Szereti nézni ilyenkor az arcokat, örülne, ha ez a nyugalom, ez a derűs bizakodás más napokra is átmenthető lenne. Kis, egyénenkénti katarzis e pillanat, kimondatlan vágyak, remények, ábrándok kavarodása. Sokszor eljátszott a gondolattal, milyen lenne, ha a ballagási ceremónia csupán néma csend, éltető csend lenne, amikor ki-ki belemélyülhet a maga alakuló világába. Mert úgy érezte, a hangzatos szavak csorbítják a pillanat méltóságát, s az is megfordult fe­jében, bizony, nagy bajban lenne, ha valamiért szólnia kellene a végzősökhöz. Nem szereti az üres frázisokat, rendjén, de mit mondana?
Tömören szólna, s nem beszélne nagybetűs életről, mert nincs nagy- vagy kisbetűs élet, csak élet. És nem keresgélne idézeteket. Legfennebb utalna, talán Esterházy Péterre, akitől itt, helyben bárki hallhatta, hogy „a szorgalom a tehetség része”. De lehet, ez is fölösleges, hiszen az érintettek úgyis tudják. Mert ma már mindent hamarább lehet tudni, mint rég. Na jó, talán még elmondaná a diákoknak, ne háborogjanak, ha úgy érzik, nem hívták fel mindenre figyelmüket, hiszen a lényeg felismerésében, megtanulásában úgyis magukra maradnak. Csak magukra számíthatnak. De gyorsan megjegyezné, van még idő, örvendezzenek inkább.