A kicsengetéseket különféle iskolákban azért rendezik más-más napokon, hogy akiknek kicsengetési kártyát küldenek, mindegyik ceremóniára el tudjanak menni, és zsebükhöz mérten anyagiakkal is hozzájárulhassak az ifjak sínre tevéséhez.
Ahogy elértéktelenedett az érettségi diploma, úgy lett egyre nagyobb a kicsengetés körüli cécó. Az utóbbi időben megnehezedett az érettségi diploma megszerzése, ezért a mostaniaknak értékesebbeknek kellene lenniük, mint a régi, kilóra gyártottaknak. A fiatal a középiskolából „kilép az életbe”, és ha érettségije sikerül, beballag az egyetemre.
Sajnos, az érettségi eredmények mostanában siralmasak. Van, aki ezért a pedagógusokat, más a gyermekeket, illetve a kedves szülőket hibáztatja – de leginkább a kamerás vizsgarendszert. Most már az egyetemeken több a hely, mint ahányan le tudnak érettségizni, ezért azok lasszóval próbálnak hallgatókat fogni. Aztán, ha a diák beiratkozik valamelyik fakultásra, nem menekül meg az egyetemi diplomától. Sajnos, még nem sikerült törvényesíteni, hogy az egyetemet az is el tudja végezni, akinek nincs érettségije. Pedig jó lenne, mert ha valaki felmutatja a főiskolait, attól nem is kérik az érettségi diplomát. Aztán soknak hiába mindenféle diploma, ha azzal sem talál idehaza munkát, és ballaghat véle külföldre mosogatni, gyerek- vagy öregpesztrának, esetleg koldulni.
Számtalanszor bebizonyosodott: nincs különösebb összefüggés a szorgalom, a tanulmányi előmenetel és az egyén anyagi gyarapodása között. Ez oda vezet, hogy a gyerek látja maga előtt a példát: szülei sem tanultak, mégis meggazdagodtak, s nem volt nekik gond pénzzel diplomát szerezniük.
A tudomány és számítástechnika fejlődésével meg kellene az egész oktatási rendszert reformálni. A klasszikus tanulás a legtöbb diáknak nem könnyű, nem kényelmes és igen időigényes. Amikor gyermek voltam, még olyan tudománytalan módszereket alkalmaztunk, mint a tankönyvnek éjszakára párna alá helyezése. A tanárok emlegettek valami tölcsért is, ami nekik nincs, de jó lenne, ha lenne, mert azzal a fejünkbe töltenék a tudományt. Azóta sokat fejlődtünk. Maholnap oda jutunk, hogy a gyermekek nem is tanulnak meg kézzel írni, csak a számítógép billentyűzetén. Nyelveket sem kell tanulni. A beütött szöveget már minden nyelvről minden nyelvre lefordítja az okos masina. Az orvostudomány az agytevékenységet géppel vizsgálja. Várom, hogy azok, akik okosak, szorgalmasak és tanulnak, összeházasítsák a számítástechnikát az orvostudománnyal. Rákötik majd az ember agyát egy nagy teljesítményű számítógépre (vagy fordítva), így kényelmesen, hanyatt dőlve, halk zenét hallgatva letöltik a megrendelt tananyagot a gépről az agyra, és így percek alatt annyit okosodhatunk majd, mintha egy évig jártunk volna iskolába.
Nem baj, ha kézzel nem is tudunk írni.