Rengeteg szuperbiztos megoldás hangzott el, kezdve attól, hogy javul a számítógépes nyilvántartó-rendszer, a páciens elektronikus dossziéjából megismerhető az adott betegség előzménye, az illető korábbi állapota, kezelései, gyógyszerelése, a pontosan betartott előjegyzések miatt több idő jut egy betegre a családorvosi és szakorvosi rendelőkben, a páciens szinte gyógyultan távozik a sokféle ingyenes vizsgálat után, éppen csak be kell tartania, amit az orvos előír.
Erre a sokadszor beígért egészségügyi reformra vártunk már jó néhány évet, így nem lepett meg, hogy márciusról áprilisra, majd májusra halasztották eljövetelét, végül június 1-jétől léptették életbe azokat a módosításokat, amelyek betartásával el lehetne érni egyfajta szolgáltatási ésszerűséget, ami ugyan messze még az igazi reformtól, de már oszolhatna a sötétség az alagútban.
Ha valóban betartják a frissen hozott szabályokat, ezentúl nem kell majd kórházban feküdni napokig olyan analízisekért, amit járóbetegként is el lehet végezni, nem kell izgulni, hogy bejutunk-e a szakorvoshoz egy hónap alatt, mert ezentúl két hónapig érvényes a küldőpapír – igaz, addig fel is fordulhatunk –, és ha nincs pénze a krónikus betegnek, nem kell egyszerre kiváltania a háromhavi részlegesen támogatott gyógyszert, mert szerre is megvásárolhatja. Ez a jó hír. A rossz: aki távolabb lakik szakorvosokat is foglalkoztató járóbeteg-rendelőtől, különböző vizsgálatokat végző diagnosztikai központoktól, laboratóriumoktól, vagy nincs pénze a felírt gyógyszerek kiváltására, nincsenek meg az otthoni körülményei, hogy epeműtét, szemlencse-beültetés, egyszerűbb ortopédiai beavatkozás után még aznap hazatérjen, és otthon épüljön fel – amit az egynapos beutalásokkal kíván spórlósan megoldani az újszerű ellátórendszer –, annak annyi esélye sincs a gyógyuláshoz, mint eddig. A fiatal ellenben elmehet háromévente, a negyven fölötti évente általános kivizsgálásra, ami, ha nem kötelező, minden bizonnyal ugyanolyan sorsra jut, mint a kudarcot vallott méhnyakrák- és mellrákszűrés – az ingyenes prosztatavizsgálat csak ígéret volt –, de még az általános állapotfelmérés sem volt túl népszerű, mert komolytalannak bizonyult.
Kérdés viszont, az orvos- és asszisztenselvándorlást meg kívánja-e állítani a jelenlegi és a mindenkori kormány, és az egymást követő egészségügyi miniszterek között lesz-e olyan, aki a fehér köpeny becsületét, a beteg javát helyezi az első helyre?