A csíksomlyói búcsújárás évszázadokon át a helyi székelyföldi és szomszédos katolikus csángó területekre terjedt ki leginkább. A XX. század elején az első világháború miatt a zarándokok aránya lecsökkent.
1916-ban, amikor a román csapatok betörtek Erdélybe, a Mária-szobrot először Székelyudvarhelyre, majd Kolozsvárra menekítették, és csak a háború után, 1919-ben került vissza eredeti helyére. A hatalomváltás után a román hatóságok nem engedélyezték a búcsújárást.
Így tehát az első világháború után először 1921 májusában tartották meg a csíksomlyói búcsút. Az 1921. május 14-én megjelent sepsiszentgyörgyi újságban, a Székely Nép 39. számában „a pünkösdi Lélek üzenetéről” olvashatott a közönség. A cikk tartalma az akkori körülményekhez viszonyítva vázolta fel az apostolok reménytelenségét, vigasztalanságát, szégyenkezését és rettegését, amiért nem mertek tanúbizonyságot tenni a megfeszített és föltámadott Krisztusról. A szerző arra próbálja buzdítani a helyieket, hogy „bálványimádás helyett Istenhez való hűség, gyülölködések helyett testvéri megértés, patvarkodás (hamis vádaskodás, rágalmazás) helyett áldott békesség, irigykedések helyett megbocsátó szeretet, szívesség, jóság és öröm költözzék” az emberek szívébe, mert „így már a pünkösdhöz méltóan száll szívünkből ég felé az ünnepi ének”
Két héttel később, a június elsejei lapszám beszámol a csíksomlyói búcsúról, és szóvá teszi, hogy „eltiltották a székelyeket”. A régóta híres pünkösdi búcsúra – amelyre valamikor egész Erdély katolikus népe elzarándokolt – 1921-ben szinte csak a közeli települések lakói mehettek el. Huszonöt községből jöttek hívek, és 21 keresztet hoztak magukkal. A Marosszékről érkezők három napig gyalogoltak, a gyimesi csángóknak viszont nem sikerült eljutniuk a „csodatevő szent szűz elé”, mivel a szépvízi főszolgabíró – akinek tisztségébe tartozott, hogy felügyeljen a fennhatósága alatti községekre – Középlakról visszaparancsolta őket. A Regát irányából is akartak jönni zarándokok, de ezeket sem engedték tovább a helyi hatóságok. A tiltások ellenére a csendes Somlyó zajos, mozgalmas lett, a hegy visszhangzott a szent énekektől, a templomot pedig a buzgó fohászok töltötték be. A közel 7000 hívő a legnagyobb rendben fejezte ki hitét, nem történt semmiféle incidens.
A következő évtől kezdve a csíksomlyói búcsúra 20–25 ezer hívő zarándokolt el, és ez a szám az évek során egyre inkább gyarapodott. A búcsú nemzeti jellege is fokozatosan erősödött.
LŐRINCZI DÉNES
