Tegnap múlt harminc éve, hogy bomba robbant a sepsiszentgyörgyi Mihai Viteazul-szobornál, melyet 1982–ben kondukátori jelenlét mellett avattak fel. A robbanásban egy gyermek meghalt, az elkövetők máig ismeretlenek; sokan már akkor provokációra gyanakodtak. A detonáció pontos időpontjában, 13.05 órakor tucatnyi emlékező és mintegy húsz ötödikes diák gyújtott tegnap gyertyát az áldozat, Vaszi Jánoska emlékére.
Harminc éve ez az első nyilvános megemlékezés, az évforduló kapcsán csendes gyertyagyújtást képzeltem el – mondta a villámcsődületet közösségi oldalon, illetve sajtóban meghirdető egykori játszótárs, Vörös Balázs. Benne, miként az emlékező egykori játszótársakban, osztálytársakban elevenen élnek a harminc évvel ezelőtti történések. Tizenegy órakor jöttek el az iskolából, volt akit elengedtek, más lógott, itt lófráltak a téren, aztán némelyek visszamentek a suliba, másokat szüleik szólították haza. Az akkor 12 éves Jánoska vesztére a szoborhoz ment. Nem tudhatta, hogy a csomag, amelyet minden bizonnyal a ló hasa alá egy rúddal támasztottak fel, gyilkos robbanószerkezetet tartalmaz.
Az első gyertyát Puskás Attila volt politikai fogoly gyújtotta, aki a kilencvenes évek végén lapunk munkatársával, Simó Erzsébettel igyekezett kideríteni, mi is történt valójában Vaszi Jánoska ügyében. Hiszen akár civil merénylet, akár a Securitate provokációja volt, az a személy, aki ide tette a robbanó szerkezetet, gyilkos – jegyzi meg Puskás Attila. Aztán a Plugor Sándor Művészeti Líceum ötödik osztályos tanulói osztályfőnökükkel együtt érkeztek egy-egy mécsessel. Kerezsi Iringó szerint a Vaszi Jánoskával egyidős, ám rendőrfilmeken felnőtt gyermekek leginkább azt nem értik, miként lehetséges, hogy annyi év után sem derült fény az akkor történtekre? Szakál Ferenc és felesége, Katalin, Jánoska ma Sepsibükszádon élő szüleinek ismerősei már negyedórával a meghirdetett gyülekezési idő előtt odaérkeztek. Olvasták a hírt, kegyeletből jöttek, mintegy a szülők helyett, akikkel egyébként most már ritkán találkoznak. Megértik, sőt, helyeselték, hogy a megváltoztathatatlanba belenyugodni nem tudó szülők nem akartak eljönni. A nap folyamán a jelenlevők közül többen is felkeresték Jánoska sírját a katolikus temetőben.
