A tavaszi ünnepkör egyik legszebbike pünkösd vasárnapja és hétfője.
Néphagyományaink szerint e két napon a falusi közösségek népi versenyjátékokat (gerendahordás, hordóemelés, lovaglás), tréfás viadalokat rendeztek saját örömükre, és így versengtek a pünkösdi király címért a legények.
Megválasztották párját, a pünkösdi királynét is, és tréfásan „összeházasították” őket egy esztendőre. Amikor a pünkösdi királynét körbehordozták, hogy mindenki megcsodálja, ezt mondták: „Meghozta az Isten piros pünkösd napját, mi is meghordozzuk királykisasszonykát”, aztán dalra fakadtak:
Jácintus, jácintus, tarka tulipánus
Hintsetek virágot az isten fiának.
Nem anyámtól lettem, rózsafán termettem,
Piros pünkösd napján, hajnalban születtem.
Öreg embereknek csutora borockot,
Öreg asszonyoknak kemence kalácsot,
Ifjú legényeknek szegfűbokrétájuk,
Ifjú leányoknak rózsakoszorújuk…
Az Alföldön általában lányok voltak a főszereplők, az ő pünkösdölőjüket mivanma- vagy mavagyon-járásnak nevezték el. Lakodalmas menet mintájára felvonultak a lányok zöld ágakkal, és a vőlegény is lány volt. Megálltak egy-egy háznál, és tréfásan „adományt” kértek jókívánságaikért.
Mi van ma, mi van ma?
Piros pünkösd napja!
Holnap lesz, holnap lesz
a második napja.
Andreás, bokrétás,
feleséges, jó táncos,
Jól megfogd, jól megfogd
a lovad kantárját,
ne tipesse, ne tapossa
a pünkösdi rózsát!
Itt, a Székelyföldön „hesspávázók”, 10–12 éves gyerekek jártak körbe lakhelyükön pünkösd első napján, az élen egy nagyobb fiúval és lánnyal, a királlyal és a királynéval. Utánuk következtek a „nyoszolyólányok” és a ludak. Az úton végig énekeltek, többek között ezt a hesspávázót is:
Hess, páva, hess, páva,
királyné pávája.
Ha én páva volnék,
jó reggel felkelnék.
Boldog ünnepeket kívántak és édességet, aprópénzt fogadtak el az emberektől.
Különböző rítusok és hiedelmek is kapcsolódnak ehhez a naphoz. Például a teheneket nyírfaággal veregették, hogy jól tejeljenek. Másutt kenyérhéjat égettek, hamuját a gabonaföldre szórták, hogy jó termés, gazdag aratás legyen. Úgy tartották, aki pünkösd hajnalban születik, szerencsés lesz. Aki a hajnalban merített kútvízben megmosdik, egész évre megmenekül a betegségtől, kelésektől – legalábbis így tartották a régiek. Gyimesben azt gondolták, ha ilyenkor esik az eső, jó termés várható. Baranyában és Bács-Bodrogban azt mondták: „Ha pünkösdkor szép az idő, sok bor lesz.” Az eső általában nem kívánatos: pünkösdi eső ritkán hoz jót.
A pünkösdi harmatnak egészség- és főként szépségvarázsló erőt tulajdonítottak, ezért néhol a lányok pünkösd hajnalán napkelte előtt a kertben harmatban mosdottak, hogy szép legyen a bőrük, ne legyen szeplős az arcuk.
(A Kerekito.hu és az Aldasegyuttes.hu nyomán)
