Dózsa Györgyre emlékeztek tegnap – a nemes hagyomány szerinti – szülőfalujában, Dálnokon a „parasztkirály” halálának 500. évfordulója alkalmából. A művelődési központban rendhagyó történelemórát tartottak a gimnazistáknak, majd ünnepi műsor során leleplezték a központ homlokzatára elhelyezett bronz domborműves emléktáblát, Hosszú Zoltán kézdivásárhelyi képzőművész alkotását.
A történelemórát Balázs Lajos néprajzkutató, az Erdélyi Múzeum-Egyesület csíkszeredai fiókszervezetének elnöke, a Dózsa-megemlékezés ötletgazdája vezette. Hangsúlyozta, Dózsa az a személyiség, akit a székelység adott a magyarságnak, aki először adott hangot a magyar nép vágyainak, ő a magyar nép legnagyobb vértanúja. Az interaktív történelemórán Balázs Lajos házi feladatot rótt ki a tanulókra: keressék fel a falu öregjeit, és gyűjtsék be, miként él emlékezetükben Dózsa György. Felkérésére Tapodi Zsuzsanna Mónika, a Sapientia docense Dózsa György anyjának álmát elevenítette fel Eötvös József regénye nyomán. Tóth István, a szegedi Móra Ferenc Múzeum osztályvezetője Dózsa György és Szeged kapcsolatáról mesélt, s ő is biztatta a tanulókat, kutassanak tovább Dózsa-emlékek után, ugyanúgy, ahogyan a 600 kilométerre levő Tisza-parti városban is teszik, még ma is keresik Dózsa fejét, amelyet Szapolyai János erdélyi vajda a vezér kivégzése után elküldött a szegedi bírónak. Oláh-Gál Róbert csíkszeredai matematikus elmesélte, egy 1848-as levelében Bolyai János is hivatkozott Dózsa kegyetlen halálára.
A délben tartott emléktábla-avatón a közreműködőkön, a hivatalosságokon és az előző napi csíkszeredai Dózsa-konferencia előadóin kívül mindössze tucatnyi helybeli jelent meg. Bartók Ede Ottó polgármester ünnepi beszédében a falu nagy szülöttét olyan világító jelként értékelte, akinek példáját követve nekünk is követelnünk kell elvett jogainkat. Balázs Lajos az emlékezés fontosságára fektette a hangsúlyt, mert – egy francia szerzetest idézve – aki a múltját elfelejti, őt magát is elfelejtik. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a Dózsa adatai körüli bizonytalanságra utalva kijelentette: az biztos, hogy a miénk, és neve Dózsa György. Éppen ezért levélben kérni fogja a belügyminisztert, változtassák meg a Kovászna megyei csendőr-felügyelőség nevét, többé ne Gheorghe Doja, hanem Dózsa György névre hallgasson. Az önkormányzati vezetőknek az a feladata, hogy a Székelyföld ügyét továbbvigyék, és ápolják mindazoknak az emlékét, akik Székelyföld nevét öregbítették – tette hozzá. T. Marosi Károly református lelkipásztor megáldotta az ünnepi szónokok által leleplezett emléktáblát, majd himnuszaink eléneklése után megkoszorúzták azt. Közreműködött a helybeli Harmónia kamarakórus, Albert Erika óvónő, Marti Orsolya, Kovács Anita és Szűcs Iván tanuló.
