Maratonnál több, és nem csupán azzal a tíz kemény kilométerrel, amivel a Bereck–Kökös távolság meghaladja a hivatalos versenyhosszt, hanem a lelki töltettel is: Juhos Gábor értünk, a székelyföldi autonómiáért szalad immár másodszor, és nem véletlenül Gábor Áron szülőhelye és végső csatájának helyszíne között, ahol tavaly ősszel a székelyek nagy menetelését is megszervezték.
A székelyhídi származású magyarországi sportoló tavaly tizenkét maratoni futással, minden székely szék érintésével hívta fel a figyelmet az itt élők önrendelkezési óhajára és jogára, és idén is azért jött, hogy a maga eszközeivel mozdítsa előre ügyünket. Úgy érzi, van is hatása, csupa pozitív visszajelzést kapott – nyilatkozta szentivánlaborfalvi pihenőjén a sportöltözetén kék-arany kokárdát viselő Juhos, aki negyven kilométer leszaladása után is csak rövid időre akart megállni.
Kihűlnek az izmok – magyarázta az őt kürtőskaláccsal, házi szörpökkel, magyar és székely zászlókkal váró néhány felnőttnek és gyermeknek, és azt is elmondta, hogy jövőben is eljön, hagyományt szeretne teremteni az autonómiamaratonnal. Tegnap minden jól ment, az időjárás is kedvezett, és nem is sérült, mint tavaly – csak a forgalom zavarta, a kipufogógázok és az autók által kavart, „árokba döntő” légörvény miatt. Az emberek azonban mindenütt kedvesen fogadták: Dálnoktól Sánta Imre bikfalvi református lelkész szegődött mellé, Maksán egy egész csoport gyermek szaladt vele Eresztevényig, az uzoni községházán órákkal a megérkezése előtt elrendezték a gyümölcsös tálakat. A futó különítmény és kísérete délután négykor érkezett célba, a kökösi református imaházban szeretetvendégséggel várták a jeles sportembert.
