A jobboldali pártok-pártocskák egyesítési lázában élnek néhány napja a politika iránt még érdeklődők, és néha oda-odafigyel terveikre a már mindenből kiábrándult választó is, mert keservesen tapasztalja, hogy a jelenlegi, balközépnek mondott kormányzás nem őt szolgálja.
Jó lenne tehát leváltani, hátha valami változik, kicsit enyhül az a súlyos nyomás, ami a zavaros levegőből, az átláthatatlan viszonyokból, rendezetlen közszolgáltatásokból – a túlságosan elméleti jellegű oktatás, az egyre vékonyodó ingyenes egészségügyi ellátás és a rendszeresen, kitartóan dagadó gáz-, víz-, villany-, szemételhordási, üzemanyag- stb. számlák egyenként és összeadódva is fájnak –, az egész bizonytalan és kiszámíthatatlan vircsaftból nehezedik arra, aki csak egyszerűen élni akar.
Ezért reménykedik. Józan ésszel hihetetlen is, hogy egy gyermeket megbuktatnak, ha nem tanulja meg legalább az alapjait a tudományoknak, az alkalmazottat pedig elbocsátják, ha nem dolgozik megfelelően – de intézményvezetői szinttől felfelé a tudás és a teljesítmény nem számít, csak a politikai hovatartozás. Sajnos, ez a szabály, és a normalitás a kivétel. A szociáldemokraták által uralt kormánykoalíciók – ne feledjük, önmagukban ők sem elég erősek már a stabil többséghez, régóta szükségük van az őket támogató szürke kis román zsebpártokra, a nem véletlenül nagyszámú, de önálló kezdeményezésekkel, igényekkel soha fel nem lépő kisebbségi frakcióra és a mindig megbízhatónak tekintett RMDSZ-re is – azonban a korrupciós botrányok és földrengések ellenére is elég jól állják a vihart, miközben a nagyjából azonos szavazótáborral rendelkező jobboldal négy-öt párt felé forgácsolódik. Nincs sem olyan elképzelés, sem olyan karizmatikus személyiség, ami, aki mögé odaállnának, s bár a köztudat valamivel kevésbé sáros és önkényes irányítást csatol a némi eszmei hátteret is megvillogtató liberálisokhoz, a valóságban ennek kevés a fedezete, még annyi sincs, mint az időjárás-jelentéseknek, amelyek szerint a hőmérséklet megfelelő. A hivatalos adatokat ugyanis jól szellőző szekrényekben, derékmagasságban mérik – de az emberek nem az árnyékos levegőben járnak, hanem a kemény földön, napnak, esőnek, szélnek kitéve.
Szeretnék hinni az ellenkezőjét, de pontosan tudják, hogy nincs felelős kormány Romániában. Az pedig teljesen mindegy, hogy jobbról vagy balról jön a pofon...