A Baróti Szabó Dávid Középiskola érdemes tanáraAkinek a munkája nem üresjárat

2014. június 12., csütörtök, Közélet

Idén először nemcsak a Baróti Szabó Dávid Középiskola legjobb tanulóinak teljesítményét ismerték el kicsengetéskor, hanem tanítványaival a legkiemelkedőbb eredményt elérő tanárét is. A díszoklevéllel és 500 eurós pénzjutalommal járó elismerést az erdővidéki középiskolát a megye élvonalába emelő Takó Géza József kémia szakos tanár kapta, akinek diákjai tizenegy megyei, országos és nemzetközi helyezést értek el. A kitüntetés díjalapját Ágoston László családorvos és ifj. Simon Attila vállalkozó biztosította. A pedagógust munkájáról hitvallásáról kérdeztük.
 

– Meglehetősen nehéz, összetett tantárgy a kémia, önnek mégis nagyszámú diákkal sikerült megszerettetnie. Hogyan lehet „megfogni” a gyermekeket? 
– Az érdeklődő tanulókat észre lehet venni, hiszen másként figyelnek, készülnek órákra, mint a többiek, akár azt is mondhatnám, másként csillog a szemük – velük próbálok többet foglalkozni. En­nek eredménye hamar meglátszott, mert még 1998-ban, amikor Kö­pecen tanítottam, egyik diákom, a miklósvári származású, jelenleg mérnökként dolgozó Péter László megyei hetedik lett. Emlékszem, mennyire jólesett, amikor Mihály­falvi Éva tanfelügyelő velünk példálózott: lám, falusi iskolából is lehet jó eredményeket elérni. De hasonlóan sok gyermek kémia iránti érdeklődését keltette fel a Ve­gyészkedő kör is. Átlagosan 12–15 diákkal dolgoztunk s végeztük azokat a  gyakorlati feladatokat, amelyek a tantervhez kötődtek, de nem volt kötelező. Egyik volt tanítványom, Molnár Katalin azt mondta, ezek hatására lett kémiatanár.
– Néhány esztendő alatt a sikerek folyamatosak lettek...
– Azért a siker nem jött oly hamar, többéves szünet volt előtte és utána is. Az első megyei versenyt csak 2004-ben sikerült megnyernünk az azóta Szász­medgyesen vegyészkutatóként dolgozó Bedő Dávid révén, aki később a Jász­vásáron rendezett országos versenyen sem vallott szégyent, illetve eljutott az Irinyi János-kémiaverseny erdélyi szakaszára is. Nem kis fegyvertény volt ez: ide a magyarul tanuló IX.–XI. osztályosok közül mind­össze húszan juthatnak el. Bedőt követően 2008-ban Elek Tünde ért el kiemelkedő eredményt, akinek a meglehetősen bonyolult, többlépcsős rendszerben szervezett – négy levelezős fordulót követően megyeközi szakaszt, majd országos döntőt tartanak – ChimExpert versenyen harmadik helyen végzett. A szakközépiskolák részére kiírt Petru Poni-tantárgyversenyen 2010-ben Farkas Tímea a megyei szakaszon első, az országoson pedig ötödik lett, s így dicséretben részesült. Az ön által említett sorozatos sikerek 2012 óta jönnek. Előbb Lőrincz Orsolyának sikerült az Irinyi erdélyi szakaszára kijutnia, majd Szőcs Tamás és Szász Boglárka követte, idén pedig Szász Bog­lárka – az iskola történetében először – innen is továbbjutott. Sze­geden a Kárpát-medencei dön­tőn Magyarország, Vajdaság és Er­dély legjobb hatvankilenc fiatal kémikusa mérte össze erejét. Egy másik kedvenc versenyük a Curie kémia-emlékverseny, ahol több szép eredmény mellett 2012-ben a Kárpát-medencei szakaszon az akkor kilencedikes Szász Bog­lárka ötödik lett. Az idei verseny számomra is emlékezetes marad: a fennállásának huszadik évfordulóját ünneplő szervező alapítvány díszoklevelet adott át azon tanároknak, akiknek diákjai legalább tíz alkalommal részt vettek a megmérettetésen – a kémikusok közül Erdélyből egyedül én kaptam ezt az elismerést.
– Mi a titka az eredményeknek, illetve létezik-e egyáltalán titok?
– Nyolc éve járok az országos versenybizottságba, ahol tétel­összeállító és fordítói feladatokat látok el. Itt egy alkalommal a jászvásári Costache Negruzzi Főgim­názium kiváló eredményeket elért, olimpikonokat kinevelő, tapasztalt tanárával, Vasile Sorohannal beszélgettünk. Azt mondta, ő nem dolgozik annyit, amennyit mi hiszünk: eredményességéhez nagy­ban hozzájárulnak diákjai, akik igazi csapatként tanulnak, s tanítják egymást a nemzedékek, ez pedig szerfelett megkönnyíti az ő munkáját. Nem hittem el, azt pedig még kevésbbé gondoltam, hogy ilyesmi Baróton is megvalósítható. És mégis, az utóbbi években itt is kialakult egy ilyen kis közösség, akik tényleg csapatként dolgoznak, segítik egymást, és igen, ez tényleg nagyon meg­könnyíti a tanár munkáját.
– Mennyire fontos, mennyire érződik gyermekei teljesítményén, ha a tanár folyamatosan képezi magát?
– Jó diák nélkül nem lehet eredményt elérni, de a tanárnak is szüksége van a folytonos képzésre és tapasztalatszerzésre. Nekem, az egyetemről frissen kikerült, módszertani hiányosságaival tisztában levő tanárnak sokat segített, hogy 1999 és 2001 között Székelyudvar­helyen szegedi egyetemi tanárok egy-egy hetes képzést tartottak: szakmailag megerősödtem, ennek köszönhetően gyermekcentrikusabban és közérthetőbben tudtam az anyagot leadni. Egy-egy ilyen intenzív hét után hazatérve érezhetően másként oktattam, másként fordultam a gyermekek felé, vázoltam és oldottam meg a feladatokat. Éppen ezért, amikor alkalom adódik, ma is szívesen elmegyek, s tanácsolom a kollégáknak is, ne hagyják ki a kínálkozó lehetőségeket.
– Nagyon megterhelő ez az önként vállalt pluszfeladat? Jut idő családra, kikapcsolódásra?
– A diákokkal együtt töltött idő igen fontos tényező a sikerességben. Csütörtökönként tanítás után több órára még itt maradunk az iskolában, és a szombatok legalább hatvan százalékában reggel nyolctól délután kettőig gyakorolunk. Azt is szoktam mondani, ők az én kis tigriseim: nagyon céltudatosak, s a kitűzött eredményekért harcolni is tudnak. Nagyon tudom ezeket a gyermekeket csodálni, hiszen nehéz a feladatuk: a hetediktől tanultakat mind tudniuk kell, mert itt a dolgok összefüggenek, egymásra épülnek, s egyaránt kell ismerniük az elméletet, gyakorlatot, és feladatmegoldó képességük is nagyszerű kell hogy legyen. És igen, rengeteg időmet elveszik családomtól, néha még a ház körüli tennivalókra sincs elég időm, de sikerességük tanári pályám lényegét adják. Amikor csillogó szemmel figyelik, amit mondok, a versenyekről pedig boldogan jönnek haza, akkor érzem igazán, hogy munkám – hadd éljek egy motoros hasonlattal – nem üresjárat: nemcsak a motor zúg, hanem haladunk is.

Takó Géza József 1989-ben a Baróti Szabó Dávid Középiskolában érettségizett, majd sikertelen jászvásári egyetemi felvételit követően 1991 és 1993 között Temesváron a vegyészeti technikumban folytatta tanulmányait. A technikum első évét elvégezvén a Temes­vári Nyugati Egyetem fizika-kémia-biológia fakultására felvételizett, ahol 1997-ben végzett kémia szakon. Első tanügyi versenyvizsgáján Köpecen szerzett címzetes tanári állást, de 1998-tól már óraadó tanár volt Baróton, rá egy évre pedig a Baróti Szabó Dávid Középiskola címzetes tanára. A Babeş–Bolyai Tudományegyetemen 2010 és 2012 között végzett egyetem utáni képzésnek köszönhetően fizikatanári képesítést is szerzett.
 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 514
szavazógép
2014-06-12: Család - Puskás Attila:

A csiperkék (Most szedhető)

A csiperkék – már csak kereskedelmi beszerezhetőségük miatt is – a legismertebb gombák közé tartoznak, azzal a megjegyzéssel, hogy jellegzetes illatuk, aromájuk inkább a természetben begyűjthetőknél hangsúlyosabb, és elkészítésük után is megmarad.
2014-06-12: Múltidéző - Szekeres Attila:

Dózsa György 500

A Dózsa György-féle parasztháború és vezetője halálának 500. évfordulójára szervezett megemlékező ünnepi tudományos konferenciát az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) csíkszeredai fiókszervezete múlt csütörtökön Csíkszeredában a Sapientia Erdélyi Magyar Tudomány­egyetemen, majd pénteken Dózsa hagyomány szerinti szülőfalujában, Dálnokon avattak emléktáblát az évforduló tiszteletére. Az alábbiakban a konferencián elhangzott előadásokat igyekszünk tömören bemutatni.