VASS IMRE, Szentkatolna. Június 4-e a nemzeti összetartozás napja. Erre valóban szükség van, minden nap! Most nem kellene említenem a „nemzet” azon részét, amely ama bizonyos december 5-én bebizonyította ragaszkodását a magyarsághoz, mégis megteszem, mert tanulság számunkra, hogy a valamikor befogadott, jogokkal rendelkező tótoktól, rácoktól, oláhoktól, szászoktól, zsidóktól stb. kell ma követelni a magyarság fennmaradását biztosító szabályozást.
Ugye, milyen ironikus a sors? Úgy gondolom, mindennek köze van a magyarság mai állapotához. Számomra június 4-e továbbra is gyásznap, hiszen a mohón szétrombolt és jóllakottan kiröhögött magyar állam nyolcmillió polgárát veszítette el akkor, és még majdnem száz év után is szenvedik ennek következményeit a kisebbségbe került, jogaiktól megfosztott nemzetrészek. Sokan kérdezzük, és nem tudjuk, hogy miért büntették meg ennyire a magyar népet. A mi válaszunk azonban az lehet, hogy reménykedünk. Hiszen kijutott az idők folyamán másfél évszázados török megszállás, több évszázados osztrák és fél évszázados orosz elnyomás, kibírjuk mi az utódállamokat is. Kitartást, összefogást kell tanúsítanunk, június 4-én is!
N. KÁNYÁDI MIHÁLY, Szentivánlaborfalva. A magyar nemzet gerincét roppantotta meg az 1920-as gyalázatos trianoni döntés: anyaföldjével együtt hat országba vált szét, és azóta az anyaországon kívül rekedt magyarság küzd és szenved megmaradásáért. Azóta egyre inkább erősödik az asszimiláció, a beolvadás, a kényszer-összeborulás, szaporodnak a vegyes házasságok, gyorsul az érdekek, szükségletek vagy egyéb okok miatti sorvadás, pedig minden magyarban él valahol mélyen a nemzeti érzés. Azt már tudni lehet, hogy az országok határainak megváltoztatása sajnos még az Európai Unión belül is lehetetlen, de miért nem lehet legalább azt megvalósítani, hogy a felvidéki, kárpátaljai, délvidéki, horvátországi, ausztriai vagy erdélyi magyar igazán, nyugodtan otthon érezhesse magát a szülőföldjén? Ezért lenne szükséges, hogy Szlovákia, Ukrajna, Szerbia, Horvátország, Ausztria és Románia magas szinten biztosítsa a határain belül élő magyar kisebbség széles körű önrendelkezését, vagy éppenséggel autonómiáját. Ez csak a magyar nemzet megmaradását, kultúrájának megőrzését jelentené, és nem az illető országból való kiszakadást okozná. Jó lenne ezt végre felismerni az utódállamokban! Ezt kellene szorgalmazniuk az Európai Parlament újonnan megválasztott magyar képviselőinek is. Ha meg tudnák magyarázni, értetni a 28 tagállam küldöttein keresztül ezek vezetőivel, hogy bölcs politikai intézkedésekkel elejét lehet venni a nagyobb bajnak, akkor lélekben ismét egyesülhetne a Kárpát-medencében élő magyarság, Szent István népe.
B. I., Sepsiszentgyörgy. Szomszédunk a polgármesteri hivatal jóváhagyásával ablakunktól egy méterre négy méter magas, tömör kerítést húzott fel (egy kocsiszín hátfalát), a vonatkozó törvények semmibe vételével. Némelyeknek így is lehet! A polgármester úrnak köszönettel tartozunk a márciusban megígért segítségért: a mai napig várjuk, hogy kiküldenek valakit, és megállapítják, hogy mennyire besötétedett az udvarunk!
