Mózes László
Ötszázalékos társadalombiztosítási járulékcsökkentést jelentett be Victor Ponta, azt mondta, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) jóváhagyása nélkül is mérséklik a terhet október elsejétől. Vagyis – de ezek már nem a kormányfő szavai – éppen az elnökválasztási kampány élesedése idején.
A tb-járulék csökkentését jó ideje lebegtetik, legutóbb július elejére ígérték. Vélhetően nehezen pótolható a kieső hiány, ezért halogatják, illetve ezért nem ért egyet az intézkedéssel a költségvetési deficitet igen szigorúan figyelő Valutaalap sem. A politikusok közben azt nyilatkozzák, nem kell más fronton adót emelni azért, hogy a tb-járulékot csökkenthessék. Csakhogy: egyrészt választási évben járunk, így értelemszerűen a nyilatkozatokat ajánlott fokozott fenntartással fogadni, másrészt, a tb-járulék kérdésköre összetettebb, mint amilyennek a hurráoptimizmus verhetetlen bajnokai lefestik.
Köztudott, Romániában leginkább a munkavégzést sújtják adókkal, járulékokkal. Mindennel. Magyarán: legnehezebben az boldogul, aki munkavállalóként, illetve munkaadóként szeretne élni, egyről a kettőre jutni. Őket nyúzza igazán az állam. Ez politikai opció, természetesen lehetne másként is, de a jelenlegi kormányzat fontosabbnak tartja a szociális intézkedéseket és juttatásokat, mint azokat támogatni, akik dolgozni, illetve dolgoztatni akarnak. Az ötszázalékos járulékcsökkentés egyébként a vállalatokat érinti, ők jelenleg munkakörülmények szerint, alkalmazottanként 20,8–30,8 százalékos sávban fizetik be a tb-járulékot (emellett az állam minden dolgozótól levonja az egyéni, 10,5 százalékos hozzájárulást is). A munkaadók többsége alkalmazottanként 20,8 százalékkal járul hozzá az országos társadalombiztosítási alaphoz, amiből a nyugdíjakat fizetik, így fontos azt is rögzíteni, a most bejelentett ötszázalékos csökkentés cégek, vállalatok helyzetén javítana, ennyivel több pénzük maradna, amiből fejleszthetnének, esetlegesen fizetést is emelhetnének. Apró, de nem jelentéktelen lépés, tekintve, hogy a kis- és közepes vállalatok többsége a túlélésért küzd, Münchhausen báró módjára saját hajuknál fogva próbálják kiráncigálni magukat a katyvaszból.
Az érem másik oldala viszont az, hogy az országos nyugdíjalap a kétezres évektől folyamatosan és mélyen deficites, vagyis a tb-járulékból befolyó pénz nem elég a nyugdíjak kifizetéséhez, további állami szubvenció szükséges. Noha a nyugdíjrendszer problémaköre egészen más kérdés, mégis, kormányzati szinten most akkor miről beszélnek? És innen tovább csak találgatni lehet: hová vezethet a sajátos hazai demokrácia? Inkompetenciára, populizmusra, örök kiszámíthatatlanságra, ostobaságra gondolhatunk – miközben banánköztársasági állapotok felé sodródunk.
