Székesfehérvár felé robogott az autóbusz az Olt utcai gyülekezet csoportjával. Lelkészük, immáron néhai Pap Sándor református lelkipásztor idegenvezetésre szólított Sepsiszentgyörgy és a királyok városa között.
Megkülönböztetett szeretettel ölelte át a fehérvári testvérgyülekezet az Olt utcai közösség „aranyszájú” papját. Harsány-erős hangja betöltötte a városi templomot, székely tájnyelve csak amúgy ölelkezett, mint mindig, mesteri szónoklatával. Megajándékozlak – mondta – egy verssel. Bódás Jánosnak (1905–1987), a protestáns költészet legjelentősebb fehérvári pap-költőjének Ki van jelölve a helyed című versét adta kezembe. Olvasd – mondta. Hinnünk kell az isteni rendeltetésben, mindenikünknek ki van jelölve a helye! Ki van jelölve a helyed, ne nyugodj, míg meg nem leled. / Csak ott leszel az, aminek rendeltettél – emelte ki a vers két sorát.
Az Úr népének pásztoraként rendelte őt, az ízig-vérig magát erdővidékinek nevező fiatal teológust Kissolymosra, onnan Székelytompára, majd az általa sokat emlegetett Harasztkerékre. Miközben fiatalos hévvel végezte a lelkeknek reményt és kitartást hirdető szószéki szolgálatát, a diktatúra lován ülők a néplázítás koholt vádjával illették, s a parancsra működő igazságszolgáltatás keményen elmarasztalta, éveket írt kontójára, amit egyévi munkanélküliség követett. 1981-től huszonhárom éven át volt Sepsiszentgyörgy saját maga toborozta hármas számú gyülekezetének biztató-lelkesítő-őrző lelkipásztora, belvárosi templomának építtetője.
Legyenek könnyűek számára a kökösi templomkert hantjai.
