A Csíki Székely Múzeum a felújított Mikó-várban folytatja nagyszabású kiállításainak sorozatát. Ezúttal visszatérnek a magyar festészet kiválóságaihoz: Rippl-Rónai József művészetének legjavát mutatják be június 6. és október 31. között.
A magyar festészet első modern mesterének ez az első kiállítása Erdélyben, 85 alkotást a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumtól, tízet a budapesti Magyar Nemzeti Galériától kölcsönöztek. Rippl-Rónai életművének fontosabb korszakait, az általa használt minden technikát bemutató tárlat mellé katalógus is megjelenik.
A tárlat keddtől vasárnapig 9–18 óráig látogatható. Június 21-én a Múzeumok Éjszakáján éjfélig, július 5-én az Ezer Székely Leány Napján 20 óráig tartanak nyitva. Csoportok számára és előzetes kérésre tárlatvezetést vagy múzeumpedagógiai foglalkozást is szerveznek. A teljes árú belépőjegy 10 lej, egyetemistáknak, nyugdíjasoknak és 15 fősnél nagyobb csoportok tagjainak fejenként 7 lejt kell fizetniük, a tanulójegy (1−12. osztályos diákok) 5 lej, 7 éven aluli gyermekeknek, diákcsoportokat kísérő pedagógusoknak ingyenes. A tárlatvezetésért és a múzeumpedagógiai foglalkozásért (30 főig) 30 lejt kell fizetni csoportonként.
RIPPL-RÓNAI JÓZSEF (1861−1927)
A magyar festészet kimagasló mestere 1861-ben született Kaposváron. Életútja és művészi pályaképe regénybe illő karriertörténet. Gyógyszerészi diplomája megszerzését követően pályát vált. A müncheni akadémián festészeti tanulmányokat folytat, és 1887-től már Párizsban, Munkácsy Mihály műhelyében dolgozik mint segéd: a mestere által korábban festett képeket kellett újra másolnia. Két évig tanulságos, aztán terhes lett a feladat, ugyanis saját útját kívánta járni. Mesterével szakítva nagy stílusújítóvá lett a festészetben és az iparművészetben egyaránt, modernizálta a magyar művészetet.
Fekete korszakában (1891−1900) lemondott a színek használatáról, figyelmét az új stílus szuggesztív erejére összpontosította. A szürkék finom árnyalatai közül lámpaszerűen felvillan egy-egy titokzatos női arc sápadt fehérje, holdvilágként sugárzó fénye. Rippl-Rónait a modern iparművészet élén is ott találjuk, a dekoráló igényű művészi stílus, a tárgy- és környezetformálás szecessziós nyelvezetének mestere lett.
1894-ben befogadta a zártkörű, „Nabis-festők” csoportja, mely akkor az európai festészet élvonalának számított. A „próféták” Paul Gauguint tekintették példaképüknek, és azt vallották, hogy tiszta lapot kezdve kell megszabadulni minden akadémista sallangtól.
Az enteriőr képek korszakában (1902−1906) sorozatban születtek Kaposvár polgárainak magánéletét ábrázoló képei. A kispolgári figurák és enteriőrök világa a hazai kultúrába ágyazták a párizsi látásmódot. Rippl-Rónai művészete olyanná vált, mint egy családi fényképes album, csak azt ábrázolta, amit nagyon jól ismert és szeretett.
A Róma-villa és a „kukoricás stílus” korszaka (1908−1918). A művésznek 1908-tól haláláig volt otthona a Kaposvár külvárosában fekvő, sárga színű emeletes Róma-villa a nagy kertjével. Itt, a második kaposvári periódusában született egy egészen új, mondhatni izgatóan eleven atmoszférával telt festészet. A vastag, barna kontúrba foglalt felületeket Rippl-Rónai a Gauguin-féle síkszerű színkitöltés egyéni metódusával festi. Az egy centi széles ecset pettyegető lenyomata mozgalmas faktúrát képez, melyet „kukoricás képeknek” nevezett.
A „pasztell arcképek” korszaka (1919−1927). A főváros társasági köreiben ünnepelt Rippl-Rónai késői festői korszaka portrékból állt. Pasztellel festette meg a Nyugat folyóirat íróit, kikhez barátsággal kötődött: Babits Mihályt, Móricz Zsigmondot, Szabó Lőrincet, az építész Lechner Ödönt, valamint színészeket, szép hölgyeket.
