Manaus, Arena Amazonia, mintegy 40 000 néző. Vezette: Pedro Proenca (portugál). Kamerun: Itandje–Mbia, Chedjou (Nounkeu, 46.), Nkoulou, Assou-Ekotto, Song, Matip, Enoh, Moukandjo, Aboubakar (Webo, 70.), Choupo, Moting (Salli, 75.). Horvátország: Pletikosa–Srna, Corluka, Lovren Pranjic, Modric, Rakitic, Perisic (Rebic, 78.), Sammir (Kovacic, 72.), Olic (Eduardo, 69.), Mandzukic. Gólszerzők: Olic (11.), Perisic (48.), Mandzukic (61., 73.). Sárga lap: Eduardo (89.). Piros lap: Song (40.)
A brazil–mexikói döntetlen után nagy tétje volt a találkozónak: a vesztes már a második forduló után biztos kiesőnek számított. Ennek tükrében a horvátok kezdték jobban a mérkőzést, s magabiztos fölényben futballoztak, és több helyzetet is kialakítottak. A 11. percben Srna jobb oldali beadása Mandzukic–Perisic–Olic útvonalon haladt, és utóbbi öt méterről nem hibázott (0–1). Szünet előtt pár perccel emberhátrányba kerül a legnagyobb sztárjátékosát, azaz Samuel Eto’ot nélkülöző afrikai csapat: Song úgy állított meg fejetlenül egy horvát ellentámadást, hogy megütötte az előtte szaladó Mandzukicot. Tettéért a játékvezető kiállította. A 48. percben Perisic szaladt el a bal oldalon, és hat méterről a bal sarokba küldte a labdát (0–2). A 61. percben egy horvát szöglet után harmadszor zörgött a kameruni háló: a beadásra jó ütemben érkező Mandzukic a kapu közepébe fejelt (0–3). A 74. percben a tizenhatoson belülről Eduardo lőtt kapura, azonban a hosszú sarok felé tartó labdát vetődve kiütötte Itandje, de a szemfüles Mandzukic résen volt, és öt méterről az üres kapuba gurított (0–4). A véghajrában az afrikai együttes még szépíthetett volna, sőt, a horvátok előtt is adódott lehetőség, de az eredmény már nem változott. (t)
A csoport állása:
1. Brazília 1 1 0 3–1 4
2. Mexikó 1 1 0 1–0 4
3. Horvátország 1 0 1 5–3 3
4. Kamerun 0 0 2 0–5 0
B-csoport
Ausztrália–Hollandia 2–3
Porto Alegre, Estadio Beira-Rio, 42 877 néző. Játékvezető: Halmuidi (algériai). Ausztrália: Ryan–McGowan, Davidson, Spiranovic, Wilkinson, Jedinak, McKay, Leckie, Bresciano (Bozanic, 52.), Oar (Taggart, 77.), Cahill (Halloran, 70.). Hollandia: Cillessen–Janmaat, Vlaar, De Vrij, Martins Indi (Depay, 45+2.), Blind, De Guzmán (Wijnaldum, 78.), De Jong, Sneijder, Robben, Van Persie (Lens, 87.). Gólszerzők: Robben (20.), Cahill (21.), Jedinak (54. – tizenegyesből), Van Persie (58.), Depay (68.).
Meglepően jól kezdtek az ausztrálok. Nagyszerűen védekeztek, bátran, ügyesen támadtak. Nagyon kiegyensúlyozott küzdelem alakult ki a pályán. A 20. percben Robben a félpálya táján szerzett labdát, aztán nagy lendülettel a bal összekötő helyén elindult az ausztrál kapu felé, majd 8 méterről laposan a hosszú sarokba lőtt (0–1). Egy perc sem telt el, és Cahill fantasztikusan szép góllal egyenlített, egy jobb oldalról átívelt labdát kapásból a felső lécre bombázott, s az onnan a gólvonal mögé vágódott (1–1). A folytatásban is jó iramú, kiegyensúlyozott, színvonalas küzdelem zajlott a pályán, gól viszont egyelőre nem született. Szünet után ott folytatódott a csata, ahol abbamaradt, és úgy, ahogy abbahagyták – lendületesen, változatos irányban. Az 54. percben Bozanic beadása Janmaat karján irányt változtat, a bíró tizenegyest ítél, s ezt Jedinak értékesíti (2–1). Négy perccel később a magára hagyott Van Persie mintegy nyolc méterről a léc alá bombázza a labdát (2–2). A folytatásban Leckie hagy ki egy nagy helyzetet, majd a 68. percben Depay távoli lövését elnézi az ausztrál kapus, és a labda a kapu bal alsó sarkában köt ki (2–3). Ez marad a végeredmény. Mi tagadás, megdolgoztatták „tulipánosékat a kenguruk”. (á)
Spanyolország–Chile 0–2 (0–2)
Rio de Janeiro, Maracana stadion, 74 101 néző. Játékvezető: Geiger (amerikai). Spanyolország: Casillas–Azpilicueta, Martinez, Ramos, Alba, Xabi (Koke, 46.), Bosquets, Pedro, D. Silva, Iniesta, Costa (Torres, 64.). Chile: Bravo–Isla, Medel, Jara, Gato Silva, Mena, Vidal (Carmona, 88.), Marcelo Diaz, Aranguiz (Gutierrez, 64.), A. Sanchez, Vargas (Valdivia, 85.). Gólszerzők: Vargas (20. p), Aranguiz (43. p).
Támadólag léptek fel a chileiek. Ők is vallják, hogy a legjobbat, a világbajnokot legyőzni az igazi dicsőség. Jara már az első percben vezetést szerezhetett volna, de fejese elkerüli a kaput… Ami késik, nem múlik, s lám a 20. percben Aranguiz–Vargas a labda útja, Vargas egy csellel becsapja a spanyol kapust, és megszerzi a chileiek vezető gólját (0–1). Gondoltuk, a gól felrázza a világbajnokokat. Nem rázta fel, viszont lendületben tartja a chileieket, akik a 43. percben szabadrúgáshoz jutnak, Sanchez lövése a bal kapufán csattan, s a mezőnybe visszapattanó labdát Aranguiz a hálóba vágja (0–2). Jöhet a második félidő, erősödhet a spanyol remény. S a játék? A félidő első felében mezőnyfölénybe kerül a spanyol gárda, de e fölénnyel nem erősödik az átütő erő is, így aztán telnek, múlnak a percek, és spanyol gól nem születik, mert pontatlanok a lövések, vagy éppen verhetetlen Bravo kapus. Eltelik a 90 perc spanyol gól nélkül. A bíró ráad még hat percet. Hátha… Ez sem segít. Marad a 0–2, mely a második spanyol vereséget jelenti, s a világcímvédő búcsúját.
A rangsor állása:
1. Hollandia 2 0 0 8–3 6
2. Chile 2 0 0 5–1 6
3. Ausztrália 0 0 2 3–6 0
4. Spanyolország 0 0 2 1–7 0
Függetlenül az utolsó forduló eredményeitől, Hollandia és Chile a két továbbjutó, a címvédő spanyolok pedig mehetnek haza a bikaviadalra. A világbajnokságon erősen leszerepeltek. (á)
