Előfordul, hogy egy-egy hosszabb nyári nap után elfáradunk. Ez történt Orsikával is, valahányszor Apa és ő Nagyapáéktól hazafelé tartottak. Orsika talán a langyos levegőben rezgő virágok bódító illatától teljesen elbágyadt, és összeakadt a lába. Botladozva és restelkedve bár, de odaállt Apa elé, és felnézett rá.
Apa, aki már volt gyerek, rögtön „vette” a néma kérést, és karjára emelte Orsit. Ő meg – az emelkedés után – apja vállára hajtotta a fejét, és hosszan bámulta a Boldogasszony szitává nyűtt köpenyének lyukain leskelődő csillagokat. Szórakoztató volt a nyughatatlan, aranyos fényjáték, a csillagtánctól változó égi kép.
Orsika már elkezdte Apával tanulni a csillagtérkép-olvasást. Először a Kis Göncölt meg a Nagy Göncölt ismerte fel. Aznap este is, amikor épp cirpeléshez hangoltak a tücskök, ezeket az égi szekereket csodálta, majd elmélázva Apa fülébe súgta, hogy ő a Kis Göncölön szeretne felszekerezni a csillagporos égbe. Terve az, hogy elérve a Tejutat, azon elinduljon felkeresni az eleit, a dédeket és üköket, az összes felköltözött rokonát.
Apa, mielőtt véleményt mondott Orsi tervéről, többször is megköszörülte a torkát:
– No kislányom, ez igazán gyönyörű elgondolás – szólalt meg aztán. – Még egy fiú is megirigyelné, de lesz majd elég időd ezen gondolkodni, mert ez az utazásod csak jó sokára lesz. Akkor mi már mindnyájan fenn leszünk ott, és várunk téged! Reméljük, addig a Jóisten megsegít, és a most kezdődő földi vándorutadat Boldogasszonyunk óvó köpenye alatt folytathatod. Ő védi a föld teremtményeit, elhárítja róluk a bajt, és meglásd, csupa érdekes dologgal tölti meg életed. Életutadon megismerheted a teremtés és az alkotás szépségét is! Hiszen már te is rajzolsz, történeteket mesélsz, várakat építesz, terveid, vágyaid vannak, és anyának is segítesz. Sok-sok évi vándorlásod alatt felfedezheted lakóhelyünk, a Föld szép tájait. Eljuthatsz a távoli Antarktiszra, Ausztráliába…
– Inkább Ausztráliába, suttogta Orsi. Hallottam, hogy ott kenguruk is élnek…
– Jól van, legyen Ausztrália, de lehetnek a Fülöp-szigetek, vagy bármi más! És ne feledd, hogy rengeteg munka vár még rád! Mert családod lesz, a gyermekeidet is fel kell majd készítened, hogy megéljenek és jól éljenek, hogy a maguk során a helyedre állhassanak. És szépíted majd a lelkedet, a családod lelkét is. Aztán meg, feltétlenül tenned kell valami hasznosat a Földért! És ha már nagyon sokat dolgoztál, éreztél és láttál, ha teljes erődből próbáltál emberségessé, becsületessé lenni, akkor jöhet az a szekerezés.
Hogy ilyen jól megtanácskozták a dolgot, nagy csend lett, csak a petúniák és a dohányvirágok ontották a legfinomabb illatot, Orsika elégedetten elszundikált apja karján. Így poroszkáltak haza ketten a már álmosan hunyorgó csillagok alatt.