Ha épp a Variációk hat lábra időszakos kiállítás foglalja el a Székely Nemzeti Múzeum két termét, hát természetes, hogy a Múzeumok éjszakáján a bogarakhoz kapcsolható foglalkozásokkal csábítja az intézmény a látogatókat.
A kicsik nagy örömére, hiszen rettentő mókás dolog például bogarat festeni teljességgel fantázia-motívumokkal, lehetetlen színösszeállításban – hogy kiderüljön, a természet képes produkálni még annál olyanabbat is. A falakon körben, a tárlókban ugyanis egzotikusnál szélsőségesebb, tűre szúrt hatlábúak vetítik előre a rémálmot a kiállításon végigvonulókban, egyedül Kocs Irénke követi figyelmes szemmel az üvegfedelű dobozok előtt ácsorgókat, s ahol hosszabban elidőzőket észlel, máris lelkesen magyarázza nekik a számára oly gyönyörűséges állatvilág rejtelmeit. A lótó-futó sok apróság azonban nem a magyarázatra kíváncsi, a nagyítóval való játékot még élvezik, de annál jobban a festékes maszatolást, a csápok, ízelt lábak kartonból kivágását, ragasztását, fejdíszként viselését. Egy esős szombat délutánon ennél mókásabb szórakozást keresve sem találhattak volna.
A Bene-házbeli vadászati kiállításon kicsit visszafogottabb a hangulat, a bejáratnál a vendégeket fogadó intézményiek szívesen eligazítják a látogatókat, kevesen vannak azonban, tárlatvezetésre nemigen futja idejükből. Itt is nagy a jövés-menés a Múzeumok éjszakáján, bár legtöbben nem is igényelnek kíséretet, magyarázatot: legtöbb szülőt, nagyszülőt gyereke vagy unokája kézen fogva kalauzolja körbe a trófeák és preparátumok között, magyarázva, mi miért különleges, és a következő teremben majd mire kell odafigyelni. És persze mindőjük a virtuális vadászatot mutatná be leginkább, de ez alkalommal a lézerpuskás lövöldözést nem bocsátják a látogatók rendelkezésére. Hiányérzettel azonban senki nem marad, a kiállítás anélkül is élvezhető, s mivel legtöbb látogató útja a Székely Nemzeti Múzeumból vezetett a Bene-házhoz, egy napra – még ha az év leghosszabbja is az – bogarakból és egyéb állatfajtákból ennyi épp elég.
