Az ember éjszaka álmában azzal foglalkozik, ami napközben is foglalkoztatja. Nekem rémálmaim vannak, látván, hogy Románia itt áll elnökjelölt nélkül. Régen egyszerre jelentették be: Meghalt a király, éljen a király! Ki lesz itt a király, mikor még jelölt sincs? Még a végén – nagy szomorúságunkra – elnök nélkül, apátlanok, anyátlanok maradunk. A jelölteknek már javában kellene kampányolniuk, hiszen az idő rövid, és nem tudják bőségesen kifejteni elképzeléseiket Romániával és sorsunkkal kapcsolatban.
A tapasztalat azt mutatja, hogy uralgó elnökeinkkel nem nagyon volt szerencsénk. Ideje jobb lóra tennünk, hátha számunkra is jobb elnök kerül a trónra. Sajnos, az RMDSZ ismét kivár, még ma sem tudja, lesz-e magyar jelöltünk? Pedig nemhogy jelöltünk, hanem igenis, lehetne Romániának magyar elnöke is. Azt sem hittük volna valamikor, hogy Amerikának színes bőrű elnöke lesz, és íme már másodjára is megválasztották. Hogy Románia nem Amerika? Hát nem. Nálunk is felvetődött, hogy egy fehérebb bőrűt, Klaus Johannist indítanák a nemzeti liberálisok, de ez nem biztos. Ő azon kevesek közé tartozik, akik meg is érdemelnék, hiszen nem engedte magát eladni Németországnak harminc ezüstért, hősiesen itt maradt, amikor a németek (és zsidók) a legjobb exportcikknek számítottak, és 230 ezer svábért és szászért fejenként 2000 és 10 000 márka közti összeget fizetett a német állam. (Ezenfelül, hogy a kivándorlókat tartalmazó, lassan haladó lusta-listán előbbre kerüljön vaki, még le kellett pengetni többet-kevesebbet, tehetség szerint, de általában kb. nyolcezret.)
Románia szempontjából jó lenne, ha ő lenne az elnök, mint élő bizonyíték arra, hogy lám, nálunk a demokrácia vetekszik az Egyesült Államokéval, hiszen itt nem olyan nagy a németek aránya, mint ott a feketéké, és mégis elnök lehet a szőke jelölt. Angela Merkel kancellár asszonynak németül csókolna kisztihandot, aki ezért hálás lenne, és mi reménykedhetnénk abban, hogy az egyetlen jó megoldást megtalálják számunkra is, előbb-utóbb egyesítvén Romániát Németországgal, hogy ne kelljen mindenkinek arrafelé igyekeznie, mint most. Ráadásul Johannis is azt mondogatja, mint a többi román politikus, hogy nagyszerűen megoldották a kisebbségi kérdést, és nem kell ide semmiféle autonómia. Ő csak tudja, hiszen ő is kisebbségi.
Az előző elnökválasztásokon, amikor a magyar jelölt kiszerepelte magát, az RMDSZ megmondta, hogy a magyarok kire szavazzanak. És így ők általában nem arra szavaztak. Ez nem így történt Ion Iliescu esetében, akit azért választottunk meg, nehogy C.V. Tudor győzzön. Emil Constantinescu volt még a legrendesebb, nem is sokáig maradt elnök, hiszen aránylag szavatartón s becsületesen viselkedett. Az ilyen nem való elnöknek.
A többiek ugyan jobbnál jobbnak mutatkoztak, míg kimutatták foguk fehérjét. Băsescu, akire szintén szavaztunk, úgy szeretett minket, hogy gyakran jövögetett Székelyföldre inni, enni, vigyorogni. Aztán egy idő után mégis a mi arcunkra fagyott a mosoly velünk szembeni viselkedése miatt. Szóval, nincsenek jó tapasztalataink. Kellene keresnünk egy Johannis-szerű jelöltet, aki viszont olyan magyar, hogy tökéletesen beszél románul. Tudjuk, hogy ez nehéz, de meg kell próbálni. Az RMDSZ-ben csak kerül egy ilyen?! Aztán csupán azt kell mondogatnia, amiket általában a román jelöltek mondanak, magyaroknak ne ígérjen semmit, és ez elég lesz ahhoz, hogy – mint Johannis – nagy népszerűségnek örvendjen a románok körében. Nem kell egyéb, mint hogy a magyarok ellene legyenek ennek a magyar jelöltnek, és ellene szavazzanak. A románok meg – ezek után – mind-mind rá. Így lehet magyar elnöke Romániának.
Aztán, amikor odakerül Cotroceni-be, hagyományosan semmit nem kellene figyelembe vennie korábbi ígéreteiből.
