Különlegesnek számító vállalkozásukról János élvezettel mesél, nem fél attól, hogy tudományát ellopják. Egyébként is haragszik a rosszul értelmezett konkurenciára, mindenkit arra biztat, hogy ne a munkahelyre várjon, hanem vágjon bele a munkába – akár a gombatermesztésbe is.

Beleszeretni a szakmába
– Hogyan kezd az ember egy ilyen vállalkozásba?
– Egyrészt ott az üzleti része, és előfordul, hogy az ember bele is szeret a szakmába. Ebben a szakmában is sokszor találkozom olyannal, aki először nem a pénzre gondol, s azt látja, hogy mind eurósok jönnek ki a zsákokból. Én asztalosként szerettem a szakmámat, de jöttek az előregyártott dolgok, és nem csak engem, nagyobb cégeket is tönkrevágtak. Jelzem, hogy a gombatermesztéssel már korábban is kapcsolatba kerültem: a feleségem kommandói, s még a nyolcvanas évek végén láttam, hogy az erdészetnél a főnökségnek termesztettek laskagombát. Én már akkor belehabarodtam ebbe, s mindig tervezgettem, hogyha egyszer lehetőség adódik, majd én is megpróbálom. Eljött az ideje, és szerencsém is volt, mert tagja lettem a László Kálmán Gombász­egyesületnek, s nagyon sokat segítettek. Igazából 2000-ben fogtunk neki a termesztésnek, azelőtt hobbiszinten néhány zsákkal már próbálkoztunk. Önerőből kezdtük el, az elején főleg a feleségem foglalkozott vele a pincében, s egy adott pillanatban azt vettem észre, hogy én kérek tőle pénzt. Aztán később a megyei mezőgazdasági igazgatóság segítségével – Könczei Csaba igazgató, de Barabás Áron mérnök is szinte könyörögtek, hogy adjam le a pályázatot – nyertem egy kis támogatást, most kapom meg az 1500 euró harmadik részletét. Hűtőszekrényeket tudtam venni, fejlesztésben gondolkodni.
– Milyen gombát termesztenek?
– Ezt a hibridet, a HK 35-öst egy magyar és egy román mérnök fejlesztette ki még a hetvenes években: Szili István és Buta Aurel. Akkor nem védték le, jöttek az olaszok, ők viszont igen. Pedig hungarikum vagy ha úgy tetszik, romanikum is lehetne. Én eleinte Aradról, Buta Aureltől vásároltam a csírát, most már külföldről hozom, s a termőzsákokat mi állítjuk elő, azt is forgalmazzuk. Ennek a gombának van egy előnye és egy hátránya más gombákkal szemben. Mondjuk a csiperkével nem tudjuk felvenni a versenyt, főleg mert a kínaiak most már megraknak egy hajót csiperkekomposzttal, s amíg ideérnek, kész a termés, ezért tudják olyan olcsón adni. A laskagomba azonban sokkal hamarabb romlik, ami egy adott pillanatban hátrány, de előny is, mert nem tudják importálni.
– Miből készül a termőzsák?
– Nyolcvan százaléka szalmából, de kukoricaszár, kukoricacsutka, na meg micélium is szükséges hozzá. Az alapanyagot be kell áztatni, feltölteni a zsákokba, majd beoltani. A komposzt úgy készül, hogy felmelegítjük a vizet hetven fokra, abba tesszük az alapanyagot, benne tartjuk negyven percet, hogy megölje a kórokozókat. Aztán ki­vesszük, letesszük 24 órát, hogy induljon el a bioflóra. Felszerelésünk házi készítésű, emelőt is kellett készíteni, mert amikor a szalma megszívja magát, egy tonnát is nyom. Aztán a zsákokba jön a csíra, valamikor búzára tették, most kölesre, mert több helyen fertőz. Ezt hűtőszekrényben kell tárolni.
– Honnan származik a csíra?
– Külföldről vásárolom, télen olasz csírából dolgozunk, amit laboratóriumban állítanak elő, de francia csírát is vásárolok. Igaz, hogy valójában nem csírát vásárolunk, hanem befertőzzük a zsákokat. Ezt magyarul úgy hívják, hogy köztes vivőanyag, én tulajdonképpen befertőzöm a műanyagzsákba tett komposztot.
– Mekkora mennyiséget lehet termeszteni egy zsákon?
– Egy zsákról általában öt kilogrammot lehet leszedni. Miután a komposzt elkészült, van három hét átszövetési időszak, azalatt befertőződnek a zsákok, s a termések között pihentetni kell. Fontos, hogy hűvös helyen termesszünk. Egy évben négyszer lehet bepakolni. Akik intenzívebben termesztik, nem is várják meg a negyedik ciklust, mert az mennyiségileg kevesebbet hoz.
– Jó a piaca?
– Az igazság az, hogy a gombát román vidéken sokkal inkább keresik, valószínűleg azért, mert a böjtben használják. De most már itthon is kezdték megismerni. Rek­lámozni is kellene, hogy milyen egészséges, nincsenek zsírok benne, miközben tápanyag­értéke verseng a csirkehúséval. Aztán olyan anyagok vannak benne, amelyek segítik a D-vitamin felszívódását. De visszatérve a piacra, azt ki kell alakítani, és nem úgy, hogy eltitkolom a másik elől, mit teszek. Nagyon haragszom erre a versenyre, a konkurenciára. Örvendek, ha valaki érdeklődik, még ha nem is intenzíven akarja termeszteni, egy rossz csutak minden udvarban van, adok csírát, beoltják, s évekig terem.
– Nincs hagyománya felénk a gombatenyésztésnek. Nem nézték furcsa szemmel, hogy a „pincéjét elgombásítja”?
– De igen, még a kuncsaftok is meg-megkérdezték. Ezt a butaságot nehéz kiverni az emberek fejéből. Pedig sok fiatal foglalkozhatna ezzel. Jönnek is, hogy lássák, hogyan kell csinálni, vásárolnak is zsákokat, de a többség inkább – ahogy én nevezem őket – kalandor. A múltkor idejött egy fiatalember, látszott, hogy van pénze, s rendelt ezer zsákot. Mondom neki, én megcsinálom, de ne egyszerre vegye meg, a piacot ki kell alakítani, egyszerre ilyen mennyiséget nem érdemes termelni. Inkább folytonosságot kell biztosítani. Nem hallgatott rám...
– Lehet-e tudni, hányan foglalkoznak gombatermesztéssel a megyében?
– Igen, alig néhányan. Azért tudom, mert én tartom össze, ezt büszkén mondhatom. Általában tőlem szerzik be a csírát.
– Mik a tervek?
– Én nem akarok nagy termelő lenni, de a mostani helyet már kinőttük. Ugye, külön helyiségben kell tartani a termőzsákokat, külön a már gombát termőket. Ezért gondoltam, hogy egy új épületet húzunk fel ide az udvarba. Három helyiség lesz benne, összesen mintegy 200 négyzetméter. Ez polcozva persze ennek többszöröse, s ebben a szakmában nem a polcok felületével, hanem a zsákok kerületének felületével számolunk. Egyik teremben lesz az átszövetés, a másik kettőben a termesztés, hogy folytonosan tudjunk szállítani. Aztán rá akarok állni egy másik csodálatos gomba termesztésére, ez a siitake, távol-keletről. A gyógyhatású gomba – többek között rák elleni immunerősítő anyagokat tartalmaz – őshazájában már évezredek óta ismert. Az országban eddig öten foglalkoznak vele kistermelőként.
– Mit ajánl azoknak, akik ilyesmibe akarnak kezdeni?
– Először is kicsiben kell kezdeni. Sokat kell tanulni, de megéri. Nagy nyereséget nem hoz, de egy család meg tud élni belőle. Nem is értem azokat, akik kimennek dolgozni, nem rabszolgák, de eladják magukat. Annyi megműveletlen föld van itthon, annyi egyéb lehetőség, például a mezőgazdaságban. Mindenkinek kellene egy kicsit bíznia magában. Nem abban kell gondolkodni, hogy megyek, kapok egy munkahelyet, hanem dolgozni kell.