Változó világ
Nemcsak a természet, nemcsak az emberek, hanem a település élete is állandó megújulásban. Régi dolgok pusztulnak, újak jelennek meg. Száznegyvenöt évvel ezelőtt, amikor Orbán Balázs itt járhatott, csak sejtette, hogy kincsek lapulnak az unitárius templom mészrétege alatt, s lám, most nemcsak idegenforgalmi kuriózum az épület, hanem hamarosan rangos rendezvények helyszínévé válik. Orbánnak felkeltették a figyelmét a máig is feltáratlan Törökdomb és Tatárdomb tumulusok, amelyekről már a helyiek is megfeledkeztek, s amelyek úgymond „belesimultak” az Olt lankájába, de helyettük újabbakat tártak fel: egy IV. századból származó település maradványait és olyan más leleteket is, amelyek népvándorlás kori germán (gót) népesség jelenlétére utalnak és arra, hogy ezen a helyen nagyon régen megtelepedett az ember, de végérvényesen csak mi, a székelyek. Az Orbán Balázs által emlegetett egyetlen hatalmas méretű Óriáskő helyett tízszer-hússzor annyi került már ki a folyóterasz homokbányáiból, bizonyítva, hogy azokat nem emberi erő, hanem jégkorszak utáni nagy erejű vizek, az ős-Olt görgette le a Tus­nádi-szoros környékéről a Szépmező lankájára. Fény derült azokra a helybeli nemes családokra-személyekre és tetteikre is, akikről közel fél évszázadig nem lehetett adatokat közölni, körvonalazódott a település részvétele a negyvennyolcas szabadságharcban. Jeles katonaemberek, hősök síremlékei kerültek napvilágra, s a két magyar templom mellett egy új görögkeleti is felépült, amelynek Keresztelő Szent János a védőszentje. Holland hittestvérek évek óta segítik és látogatják a református gyülekezetet, 1999 óta pedig testvértelepülési kapcsolatot ápol Kilyén a magyarországi Sárpilissel.
– Nekünk ez a megtartó függőség megfelelő – magyarázták a helybeliek. – Egy ekkora település a mai elvárások szintjén saját zsírjából már nem tudna megélni, nem tudná előteremteni azt, amit az idők új követelményei szükségessé tesznek. A mai életet mai mérleggel kell mérni. A fiatalság és a dolgozni tudó kilyéniek számára munkahelyeket biztosít a város, pénzkereseti lehetőség a virág- és a zöldségkertésznek a sepsiszentgyörgyi piac.

Ünnepre készülnek
Évek óta következetesen megszervezik Kilyénben is a falunapokat. Igénylik a helybeliek, azt mondják, hogy egy-egy ilyen ünnepséget megkövetel a falusi ember hétköznapi életvitele.
– Idén kétnaposra terveztük – részletezte Török Aranka falufelelős. – Kiadásainkhoz pénzt adott a városi tanács. Szombaton, június 28-án, mint máskor is, állatkiállítással kezdjük, jelezzük, hogy Kilyén megtartotta vidéki település jellegét, kiterjedt mező- és erdőterülettel rendelkezik, a termőföld és a jószág megtartó erő most is sok család számára. Ezt a helybeli óvodások és iskolások műsora követi, estére egy humoristacsoport áll színpadra, s a nap utcabállal ér véget. Ebben az esztendőben több vendégünk lesz, tiszteletüket teszik a sárpilisiek és új barátaink a vajdasági Oromhegyes­ről. Rájuk való tekintettel beiktattuk a műsorba a faluról szóló laudációt, hadd ismerjék meg ők is ennek a településnek a múltját, látnivalóit, de jelenét is. Vasárnap istentisztelet lesz, és úgy akarjuk, hogy ünnepünkön jelen legyen mind a három lelkész: a helyben lakó Egyed László református, a katolikus filiába beszolgáló Hajdú János főesperes, valamint Kovács István, az unitárius leányegyházközség lelkésze is. Köszöntjük majd az 50 évvel ezelőtt házasságra lépett családokat, s a kilyéni iskola volt tevékeny tanítóját, Mánya Bélát, akinek átadjuk a Pro Urbe-díj diplomáját, amelyre mi terjesztettük elő a városi tanácsülésen. Kultúrprogrammal folytatjuk, ahol fellép a helybeli Búzavirág vegyes kórusunk felnőtt- és gyerekcsoportja, s zárószámként énekel meghívottunk, Keresztes Ildikó elő­adóművész, akit sokan ismernek az X-Faktor gáláról.
– Hogyan alakult kapcsolat Kilyén és Oromhegyes között?
– Antal Árpád polgármester Magyarkanizsán járt, annak térsé­gében fekszik e település. Ő javasolta, lépjünk velük testvértelepülési és baráti kapcsolatba. Mi már megfordultunk Oromhegyesen, és szeretnénk minél hamarabb megkötni, aláírni velük a szándéknyilatkozatot. Nagyon jól fogadtak, s mi is meg akarjuk mutatni nekik, hogy milyen a kilyéni vendégszeretet.
Tócsákban áll a víz a kilyéni belső utcákon, helyenként sártenger – jeleztük Czimbalmos Csaba városgazdának, aki megígérte, hogy a falunap tiszteletére igyekeznek feljavítani az ünnepség helyszíne felé tartó útszakasz egy részét. Teljes leaszfaltozásról addig nem lehet szó, amíg le nem helyezik a szennyvízcsatornát. S mert a helybeliek panaszt emeltek a határban szertelenül legelő juhseregek garázdálkodása miatt, az önkormányzat szigorította a szabályokat, s igyekeznek, ha kell rendőrségi segítséggel is, szigorú érvényt szerezni azoknak.
Bekopogtattunk a helybeli I–IV. osztályos iskolába is, ahol azzal a hírrel fogadtak, hogy az új tanévben a II–III. és a IV. osztályos tanulóknak létszámhiány miatt az állomás negyedi Ady Endre-iskolában kell majd folytatniuk tanulmányaikat, s helyben csak az előkészítő, az elsősök, a másodikosok valamint az óvodások maradnak. A helybeli szülők sajnálják, mert tudatában vannak annak, hogy kiváló oktatásban részesültek otthon is a gyerekek, s a falusiak szerint ez a megoldás a kilyéni népoktatás felszámolásának előjele. Grümann Rozália, az Ady-iskola igazgatója azonban hozzátette: emelkedőben az óvodások létszáma, szeptembertől huszonkét óvodáskorú gyerek lesz Kilyénben.

Bolgárkertészet?
Sok évtizeddel ezelőtt a Brassó­ban egykoron virágzó bolgárkertészet – egyik sepsiszéki szakembere révén – áldásos hatást gyakorolt Szotyor és Kilyén vidékének zöldség- és virágkertészetére. Tagadha­tatlan azonban, hogy ehhez a közeli város, Sepsiszentgyörgy piaca is szükséges volt. Az elmúlt években több „hasznos kertművelőt” is bemutattunk olvasóinknak, most a Fekete család virágaira (bakopa, lobélia, impatiens, jégvirág, szalvia, büdöske, dália, folyó- és terülőmuskátli, petúnia) figyeltünk fel, de főleg az érdekelt, hogy egy családi vállalkozás miként tud ebből megtartó foglalkozást teremteni.
– Röviden felelek – mondta Fekete Zita magántermelő, aki férjével együtt saját kertjükben, két fóliaházban teremti meg élő környezetünk és ünnepeink, udvaraink, olykor temetőkertjeink színes virágözönét. – Kitartó munkával térül meg csak a befektetés és minimális haszon, a befektetett következetes munka fölös értékének hozadéka azonban mindig elmarad! A befektetés egyik összetevője a szaporítóanyag, amelynek árát apránként kell összegyűjteni, meg kell rendelni, ár dolgában alkunak nincsen helye! Ott nincs piac!
Két példával szolgálnak: a jégvirágmagot január 7-én elültették, s csak öt hónap múlva fejlődött oda, hogy árusítani tudták, a krizantémot, aminek csak október végén, november elején jön el a piaca, május elején már ültették, azóta gondozzák, öntözik, érthető, hogy nevelése munkás, és előállításának komoly anyagi vonzata van. Szinte hihetetlen, hogy a hűvös, esős kora tavasz nemcsak a termelőt, hanem a piaci látogatottságot is hátráltatja. A piac az alku helye, mondják a vásárlók, a kínálat pedig a megdolgozott munka eredménye, ami hasznos és szép is! – feleli alkalomadtán vásárlóinak.

A műemlék templom szerepe
Füzi Imre is kilyéni termelő, de évtizedek óta a helybeli, apadó lélekszámú unitárius leányegyházközség gondnoka is. Negyven évvel ezelőtt félszáz unitárius lélek élt Ki­lyénben, s miként a gondnok elmondta, a jelenlegi lélekszám annak éppen felére csökkent. A sepsiszentgyörgyi egyház tartozéka vagyunk – folytatta. – Műemlék ­temp­lo­munkat főleg a turisták látogatják, de van filiánknak föld- és erdőterülete is.
–  Valóban így van – bólintott rá tiszteletes Kovács István, beszolgáló sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész, akitől azt várják a helybeliek, hogy az unitárius műemlék templom mögötti, már felhagyott temetőben adjon helyet egy ravatalozóház felépítéséhez. A temetőkertből könnyű kijárat kínálkozik – érvelnek a helyiek – arra a kis utcára, amelyből ugyancsak könnyű a bejárat a többi felekezet külön-külön temetőjébe, amelyek között ott a jelenlegi unitárius temető is.
– Egyetértünk a kilyéniek kérésével – tolmácsolta a kebli tanács beleegyezését Kovács tiszteletes, és elmondta, hogy a felújított és restaurált műemlék templom az eltelt évek alatt újabb gondokat is okozott az egyházközségnek. Állagmegőrzési célokkal pályáztak a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumá­hoz, amely 3 millió forinttal támogatta a nemes ügyet. Éppen a közelmúltban fejezték be a legsürgősebb tennivalókat: javíttatták a harangtorony bádog- és az épülettető cserépfedelét, kiegészültek az ólomüvegablakok hibás részei, és elkészült az épületet körülvevő nedvességakadályozó rendszer. Az istentiszteletek mellett helyet biztosít ezután a látványos belsejű és gótikus elemeket őrző templom rangos kulturális és művelődési rendezvények, régizene-koncertek és más jellegű megemlékezések számára.
Ehhez mi még annyit tennénk hozzá, hogy a gelencei mellett éppen itt, Kilyénben tekinthető meg az egyik legrégibb Árpád-kori falfestményegyüttes: a Szent László legenda, az Utolsó vacsora, a Kánai menyegző részletei, és több más bibliai kötődésű falképtöredék.
Búcsúra gyűlt össze múlt vasárnap a helybeli, mintegy száz lelket számláló kilyéni római katolikus filia is. Kápolnájának védőszentje Jézus szent szíve – mondta a gyimesbükki származású Simon Mária gondnok. – A nyílászárók cseréjét a bejárati kapu felújítása követte, s azért is hálát adtunk. A beszolgáló lelkész, Hajdú János főesperes és a környék papjai tartották a hálaadó szentmisét.