Bajok a tejpénzzel
Nem úgy alakul az állattartás és a megtartó tejpénz jelen pillanatban, hogy az reményt adjon a holnapi nap tűrhető megélésére. A Hatod-hágó tetején dús legelőn találtuk a jószágokat, a hegyek felől esőfelhők is jelezték, kap még csapadékot a gyepszőnyeg. Mégis jött a panasz mindenfelől: a tejpénzzel vesződnek legtöbbet. Cseleked­jenek, mozdítsanak valamit azok, akiknek ez a feladatuk!
– Itt, mifelénk valóban a tejjel van a legnagyobb baj – szólt Bocskor László, a helybeli erdő-közbirtokosság elnöke és állattartó gazda. – Nem egyéni panaszról van szó, hanem arról, ami számtalan család gondja. Mert mindössze 85 banit fizet egy literért a legtöbb tejet felvásárló Brassó megyei Olympus cég, s a termelőknek úgy tűnik, hogy ezen a helyzeten senki nem tud – s talán most, a nyári időszakban a felvásárló nem is akar – változtatni. Nem is nagyon akarnak szóba állni a termelőkkel, ez is fáj nekik. Kijelentették, hogy oda lehet vinni a tejet, ahova akarjuk, s ha majd vissza akarnánk jönni, vissza is fogadnak! Ezen a nagy problémán kellene változtatni, s az állattartó gazdák egyesületei, beleértve a megyeit is, ilyenkor hallassák jobban a hangjukat. Bacon község lakóinak kilencven százaléka a gazdaságból él, tehát ez létkérdés. A köz­ségben 4000 szarvasmarhát és 12 000 juhot tartanak! Mi az, hogy szóba sem állnak a felvásárlók velünk, akik évek óta hűségesen viszonyultunk hozzájuk? A megyei egyesületnek évente tehenenként 5, juhonként pedig 1 lejt fizet minden állattartó azért, hogy képviseljék érdekeinket erőteljesebben akkor s ott, ahol kell.
Megkerestük Szilágyi-Barta Pál mérnököt, a helybeli szarvasmarhatartó egyesület elnökét, aki elmondta, hogy a községben nagyon sokan ráálltak az állattartásra, gépi felszereléseket vásároltak, istállókat építettek, de csupán a tejtermelésre összpontosítva, kikerülve más irányú lehetőségeket. Így aztán valóban egyre nehezebb szóra és alkura bírni a nagy felvásárlókat, az Olympust is. „Nem így volt ez régebben, amikor még velünk is szóba álltak – panaszolja. – Ahogy telik az idő, mindinkább állandósul ez a magatartás, ami azonban szerencsére időleges, és általában a nyári tejbőséges időben áll fenn.” Ennek ellenére bízik abban, hogy a megyei egyesület intézkedik, bár ezeket nem minisztériumi szinten kellene intézni. Túl a mindenkit, de főleg a több tejelő marhát tartó gazdákat érdeklő nehézségeken Szi­lágyi-Barta mérnök kitért a túlélés további gondjaira is: szintén fontos, hogy az egyesület a megyei Agrosic támogatásával szert tudott tenni egy takarmánysilózó kombájnra, igaz, hogy annak a felszedő füves asztala veszélyesen meghibásodott, de igyekeznek működőképessé tenni. „Re­ménykedhetünk tehát – fűzte hozzá –, hogy segíteni tudjuk majd a gazdákat a zöldtakarmány besilózásában és tárolásában, ugyanis az esős idő kedvezőtlen a széna szárítására. Bár a szenázs- és a szilázskészítésnek itt nincs hagyománya, azért jó volna nálunk is bevezetni.”
Kiderült, hogy „a tej árával járó nyári cécó” nemcsak a termelőket sújtja anyagilag, hanem a feldolgozókat is. A nagybaconi egységnél kiderült, hogy a bőséges tejelés nyári időszakában ezt a nehézséget a termékek árának csökkentésével vagy pedig a termékek későbbi tárolásával lehet kivédeni, ami azonban jelentős kiadásokat von maga után. Ennél még súlyosabb gond, hogy a jelenlegi piacon olyan termékfelvásárló cégek működnek, amelyek átveszik ugyan az árut, de nem biztos, hogy ki is fizetik.

Uzonkafürdővel csak a tervek
Május óta nem történt semmi az uzonkai fürdőélet megújhodása ügyében sem. Nem a legkönnyebben jutottak egyezségre a fürdő központját birtokló erdő-közbirtokosságok a telep rendezése kérdésében, pedig sokan várják a változást.
– Hogyan alakul az öt erdővidéki és oltfeji közbirtokosság közös terve? – kérdeztük Bocskor László nagybaconi elnököt.
– Hamarosan megkezdjük a régi fürdő környékének takarítását, s a félig-meddig romos épületből is eltakarítjuk, ami hasznavehetetlen. Ember elé való állapotba hozzuk mindenekelőtt a hideg borvizes medencét, ez pillanatnyi tervünk, hiszen itt a nyár. Nem bízzuk ezt a bizonytalan közmunkára, fizetett csoporttal fogjuk elvégeztetni.

A gondokat nem lehet kisöpörni
Simon András polgármesterrel évtizedek óta nem találkoztunk, új ismerősként beszélgettünk arról, hogy ha már vállára vette e nagy község gondjait, akkor azokból semmit sem lehet szőnyeg alá seperni.
– Valóban nem – mondta –, mert a mai körülmények között, amikor kevés a pénz, lassan intézhetőek a közügyek, munka és küzdelem az élet, nem ünnep. Pillanatnyilag a legnagyobb és a legnehezebb gondunk egyike, hogy valamiképpen végére juthassunk a szárazajtai föld- és legelőterületek felmérésének, visszamérésének, hiszen 1990 óta húzódik. Nagy kihívás ez, mert egy csapat csak ezzel foglalkozik, roppant nehéz, hogy pontos időben földje szélén álljon, akivel tárgyalni-egyezkedni kell, tisztázni a dolgokat. Nem könnyű megbirkózni a felhalmozódó megoldatlan feladatokkal. A lakosság legtöbbször csak a látszatra ad. Itt van például a Kisbacon és Magyarher­mány közötti útszakasz korszerűsítése, aszfaltozása. A járókelő csak annyit lát belőle, hogy nem halad az ügy, azt már nem, hogy rengeteg az akadály, amelyet, még ha áthágtad is, akkor sincs megoldva. Minden jóváhagyás a kezünkben, a szerződés is megszületett, várjuk a kiírást, a beígért összeget. Bosszú­ságomra késik az erdei utak felújítása is. Szinte hihetetlen, hogy a 21 kilométernyi erdőipari utunk korszerűsítésére megkötöttük a szerződést is, és most akarjuk feltenni licitre. Soro­lom tovább: az ivóvízhálózat... Ezt az a tény fékezi, hogy a megyei szolgáltató felel érte, de az is várja a kivitelezéshez szükséges anyagi alapokat. Halaszt­hatatlanul fontos ez számunkra, mert remény van arra, hogy nagyon jó minőségű forrásvizet kaphassunk a Piliske-hegy övezetéből. Jelenleg a községi tanács épülete előtti emlékpark rendezésén a sor. Vita tárgyát képezte az itt álló fenyők kivágása. A tanácstagok rábólintottak, mert az 50 év körüli fákat megtámadta a betegség. Akadnak, akik ellenzik, nekik is igazuk van: úgy tartják, hogy ünnepségek alkalmával jól fog egy kis árnyék. Rendezni akarjuk a területet, virágokkal fogjuk beültetni a parkot, és új kerítéssel vesszük körül. Ezek zömében a községközpont gondjai, de jócskán akad megoldanivaló a Baconhoz tartozó más településeken is.
Idén is lesz falunap
– Gondoljuk, egy kis lazításnak is szerét ejtik.
– Augusztus második hetének végére rögzítettük. A kikapcsolódást, szórakozást szolgáló műsorokkal nem lesz baj. A kétnapos ünnep második napján nálunk tartják a fúvóstalálkozót. Nem könnyű feladat megszervezni ezt. A mi zenekarunk is járt más falvakban, nekünk is kell fogadnunk a vendégzenekarokat. Fogadásuk, ellátásuk egyfajta kihívás, amelyben azonban számítok az eddigi támogatóink, valamint barátaink anyagi segítségére is. Várjuk testvértelepüléseink képviselőit is, ragaszkodunk a szlovákiai Kéménddel fenntartott kapcsolathoz, községünk küldöttsége már járt náluk látogatóban.

Fogy a gyermek
A jeles pedagógus és néprajzkutató nevét viselő iskolában sikereket könyvelhetett, könyvel el a 2010-ben megalakult Konsza Samu Egyesület. Nevében pályáztak a legkülönbözőbb kiírásokra. Ennek eredményeként szerveztek például sikeres tavaszi és őszi bútorfestő tanfolyamot. Írtunk róla lapunkban, hogy a nagybaconi tanítónők és óvónők a Bethlen Gábor Alapnál nyertes pályázatuk révén hasznos közös tevékenységet szerveztek három falusi település óvodás és kisiskolás korú gyerekei számára, amelybe sikerült bevonni a szülők egy részét, s tudatosítani, hogy magyar anyanyelvű gyereknek anyanyelvű oktatásban a helye!
– Sokoldalúan hasznos volt ez a tevékenység – emelte ki Baló Ervin igazgató. – A mai világban az is kiemelkedő teljesítmény, hogy tizenkét pedagógus együtt tud működni, egy cél eléréséért tud hajtani. Túl például az olyan gyakorlati dolgon, mint a mindennapi kenyér megsütése, a hagyományőrzésre is kiterjed figyelmük, mert a nagybaconi szüreti felvonulás valós értékeket rejt (közös éneklés, együtt a diákokkal, a felnőttekkel, a szülőkkel stb.). Szeretnénk összekötni egy terménybemutatóval, például lekvárok és más őszi készítmények kóstolásával.
Az előző évekhez viszonyítva sikeres tanévet zárt a központi iskola. A tanulók jól szerepeltek a megyei versenyeken, ahonnan második díjat is hoztak, sőt, külföldi vetélkedőkön is részt vettek, két alkalommal Magyarországon. Sajnos, itt is csökkenőben a gyereklétszám, a fejkvóta 90 százalékban fedi az oktatók fizetését, és lehangoló a valóság, hogy minden elkövetkező évben egy-egy pedagógus állása megszűnik.