A címként használt kijelentés tegnap hangzott el a kökösi diákok Gábor Áron életéről készült összeállításában a „címszereplő” legény szájából. S ha nincs is még teljességgel tudatában a már-már fiatalember Gábor Áron szavainak súlyával, a hit, amellyel mondotta, a meggyőződés, ahogyan hangsúlyozta, méltó utódjává tette pillanatok erejéig a székely nemzet hősének. Márpedig hősökre – maiakra is – szükség van: a kökösi emlékműnél tartott tegnapi megemlékezésen felszólalók is mindannyian ezt hangsúlyozták.
A 165 évvel ezelőtti, a székely nemzet hősének halálát okozó kökösi csata emlékművénél a Gábor Áron Emlékév alkalmával szervezett ünnepséget – miután a falu központjában összegyűlt ünneplők a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola fúvósainak zenei kíséretével vonultak ki az emlékműhöz – Kányádi Sándor jelkép-versének elszavalásával egy csupán óvodáskorú kislány, Sztáncsuj Zsanett nyitotta meg. Sánta Gyula kökösi polgármester ünnepi beszédében az 1848–49-es forradalmat és szabadságharcot a falu történelmében sarokkőnek nevezte, kiemelve: emitt a szabadság, az igazság, a Feketeügyön túl az elnyomás, az igazságtalanság várt eleinkre. Az ellenállás választása a közösség döntése volt, de szükség volt e döntés meghozatalához Gábor Áronra, és szükség volt a székelység szabadságszeretetére is, ez a hagyomány kell hogy eredményezzen ma is döntéseket – hangsúlyozta Sánta Gyula.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke felszólalásában arra hívta fel a figyelmet, hogy az 1848–49-es eseményekkel kapcsolatban a kezdet és a vég emlékezetes, a március 15-i vértelen forradalom és a világosi fegyverletétel, de a két időpont között ott voltak a csúcspontok: a szabadságharc győzelmei későbbi hozadékaikkal. S ha a kökösi csata szomorúsággal tölti el az emlékezők lelkét, hiszen ekkor esett el Gábor Áron, a kökösi híd közelében mégis arra kell gondolni, a lehetetlennek tűnő helyzetből hogyan jutottak el eleink a győzelemhez. Gábor Áron példájával – aki csupán tudásában, karja erejében bízva hitt abban, hogy ki tudja harcolni szülőföldje szabadságát – arra figyelmeztette az ünnepségen részt vevőket, kell legyen újra székely álom: olyan Székelyföld, amelyet saját erejükben bízók építenek saját ízlésük szerint. Farkas Balázs konzul, Magyarország csíkszeredai konzulátusának képviselője Gábor Áront a hősies erőfeszítés ikonikus jelképének nevezte, kiemelve, nem véletlen, hogy székely volt, hiszen – mint a történelem során oly sokszor – 1848–49-ben is a székelyek a magyar szabadságot védték.
A július 2-i kökösi ünnepség a helybeli Gábor Áron Általános Iskola diákjainak életrajzi-irodalmi összeállításával, az ugyancsak kökösi Harmónia Vegyes Kar csodálatos énekszámaival, majd Kovács Levente református lelkipásztor áldásával folytatódott, végül a Művészeti és Népiskola fúvósainak zenei kísérete közepette lezajlott koszorúzás után himnuszaink eléneklésével zárult.
