Jáky Sándor Teodóz győri bencés szerzetes, pap tanár, a „csángók apostola” 2013. január 8-án bekövetkezett halála óta a moldvai csángó magyarok már nem vesznek részt a búcsún. A szentmisén a vallásos és népi énekeket a rétyi Kováts András Fúvószenekar kísérte Maksai József zenetanár-karnagy vezényletével. Közreműködött Fórika Balázs, a kézdivásárhelyi-kantai Szentháromság-plébániatemplom kántora és kisebbik fia, Zalán. A szentbeszédet Kovács Gábor kovásznai plébános, címzetes esperes mondotta el, aki Szent István királyunktól a trianoni gyásznapig vette számba a magyarság nagy, sorsdöntő tragédiáit, történelmi fájdalmait, és azt, hogy mit jelentett a magyarok és székelyek számára a történelem folyamán a Boldogságos Szűzanya. „Az Úristen nemzetet teremtett, és ennek a kicsi magyar népnek is hivatást adott. Ezért szent a himnusz, szent a zászló, mert megfogalmazza, meghatározza életünket, kultúránkat, nyelvünket. Az enyémet megbecsülöm, a másét is, ha bántják az enyémet, az nagyon fáj” – hangsúlyozta a szónok. A befejező főpapi áldás után a szentmise a magyar és a székely himnusz közös eléneklésével ért véget, majd Tifán Lajos plébános köszönetet mondott a püspöknek és a paptestvéreknek a szentmiseáldozat bemutatásáért, és köszönetét fejezte ki a Mária Rádiónak az ünnepi szentmise közvetítéséért, valamint a rétyi fúvószenekarnak, amely minden esztendőben jelen van a nagybúcsún. Végezetül a hívek a vezérkereszttel, templomi zászlókkal, a Szűzanya szobrának négy székely ruhás lány által vitt kicsinyített másolatával, a fúvószenekarral és a papsággal az élen a kegytemplomot kerülték meg, és Mária-énekek hangzottak fel.