Sepsiszentgyörgyön a Plugor Sándor Művészeti Líceumban 1991-től ismerkedett a zene csodálatos világával. Zongorán és ütőhangszereken tanult, de az utolsó állomás sikerült a legjobban: átiratkozott magánének szakra, és itt elbűvölte őt az éneklés világa, megtalálta helyét. Ezen a szakon szerezte meg szakérettségi oklevelét. Egy évet a brassói Transilvania Zene­művészeti Egyetem énekszakos diákja, majd 2004-től felvételt nyer a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémiára, ahol Keönch Boldizsár növendéke. 2010-ben elvégzi az operaszakot is Kovalik Balázs operaosz­tályában. Emellett részt vett Thomas Hampson, Marton Éva, Andreas Scholl, Polgár László, Nancy Argenta és Ingrid Attrot mesterkurzusain. Már diákévei alatt számos oratórium-, dal- és operaprodukcióban lépett fel Magyarországon, Olasz­or­szágban, Csehor­szágban és Németor­szág­ban. Kodály Zoltán összes dalának lemezfelvételén (Hun­garoton) Vásáry Tamás, Jandó Jenő és Virág Emese partnereként vett részt, ugyanakkor számos kortárs magyar mű: Szőnyi Erzsébet, Decsényi János, Kósa György zeneszerző műveinek ősbemutatója fűződik a nevéhez.
Az Erdélyből induló fiatal tanonc ösztöndíjak segítségével pótolja az anyagilag megterhelő taníttatást: Kónya Sándor ösztöndíj 2006-ban, Kodály Zoltán Emlékdíj és Jakobi ösztöndíj 2007-ben, Ari Kupsus, a finn nagykövet ösztöndíja 2008-ban.
Orendt Gyula napjainkban vendégszólistaként különböző felkéréseknek tesz eleget olyan neves és rangos intézmények színpadán, mint a Royal Opera House Covent Garden Londonban, Bayerische Staatsoper Münchenben, Opéra National de Lorraine Nancyban, Salle Pleyel Párizsban, a barcelonai Symphony Orchestra, Auditori, a Berlini Filharmonikus Zenekar.
Repertoárjában vokál-szimfonikus és opera művek kapnak helyet. Szerepei és címszerepei: Monteverdi Orfeójában Orfeó, Haen­del Sauljában Saul, Mo­zart Figaro házasságában a gróf, a Cosi fan tutté-ben Guglielmo, a Varázs­fuvolában Papageno, Ros­sini Sevillai borbélyában Fiorillo, Donizetti Sze­relmi bájitalában Bel­core, Verdi Álarcos báljában Silvano, Puccini Tu­randot-jában Ping, Tos­cá­ban Angelotti, Dvorak Rusalkajában az erdő­őr, Verdi Rigolettójában Ma­rullo, Bizet Carmen­jében Moralés és Le Danclair. Emilio Cava­lieri Rappresen­tatione di Ani­ma et di Corpo című művében lehetősége nyílott a barokk előadásmód nemzetközi professzora, René Jacobs vezénylete alatt énekelni, továbbá egy kortárs gyermekopera, Igor Stravinsky A léhaság útja című háromfelvonásos opera szólistája a berlini Staatsoper színrevitelében. Vokál-szimfonikus- és klasszikusdal-repertoárjában J. S. Bach kantátái, a Lukács passió, Brahms Requiemje, Robert Schumann, Kodály Zoltán, Décsenyi János és Kósa György művei találhatóak.
Mesterházi  Máté, a Liszt Ferenc Zene­művészeti Főiskola operaszakának orató­riumtörténet-tanára, a Magyar Zenetudo­mányi és Zenekritikai Társaság tagja a Playliszt.postr klasszikus zenei blog oldalán 2013-ban megjelent cikkében ezt írja  Orendt Gyuláról:
Vajon sejthette-e két esztendeje Orendt Gyula sepsiszentgyörgyi születésű, akkor 26 éves fiatalember, hogy élete álma, Monteverdi Orfeója címszerepének eléneklése ilyen hamar valóra válik? Vajon gondolhatta-e 2011 szilveszterestjén a bécsi Theater an der Wien nézőterén ülve, hogy a sors kifürkészhetetlen akarata folytán az akkor és ott látott rendezésben debütálhat majd mint trák dalnok? Ő, aki az idő tájt „csupán” stúdiósa volt annak a berlini Staatsopernek, melynek ma már megbecsült szólistája… Az álom, ha nem is Bécsben (ahol Orendt a Volksoper tagjaként kezdte nemzetközi pályafutását), de legalábbis a lotaringiai Nancy ékszerdoboz-operaházában, a produkciót átvevő Opéra National de Lorraine-ben valósult meg. (...) Talán Csurja Tamás (1959–1989) óta nem volt magyar énekes olyan szép bariton hangnak a birtokában, mint amilyen az Orendt Gyuláé. Csakhogy Orendt egyúttal a hazai pályán jószerével ismeretlen típust képvisel: kivételes színpadi jelenléttel és szuggesztivitással, valamint már-már akrobatikus fizikai képességekkel megáldott énekes színész ő, aki rendkívüli zenei intelligenciával és mintaszerű szövegejtéssel tud bánni a hangjával. Orfeo Caronte előtti esdeklését, a híres „Possente spirito” monológot például Orendt a szerep tenorális magasságait könnyedén véve s a kora barokk énekes díszítéseket (a ritmikusan gyorsuló tremolókat, azaz a „trillo”-kat) teljesen a kifejezés szolgálatába állítva oldja meg. Mindeközben bámulatos ügyességgel száguld föl vagy éppen csúszik le hason – fejjel lefelé! – azon a lépcsősoron, amely a főhőst nemcsak lakásának háló- és fürdőszobájába, hanem képzeletének mennyországába és poklába is elvezeti. Kozma Lajos (1938–2007) – Nikolaus Harnoncourt lemezfelvételén megörökített – interpretációtörténeti jelentőségű Orfeója után (45 év múltán!) Orendt Gyula személyében ismét magyar énekes testesíti meg a nemzetközi mércével is ideálisnak tekinthető Monteverdi-hőst.
A magam részéről, azzal a csekély hozzájárulásommal, hogy megszerettettem Gyu­lával az éneklés világát, leraktam az alapköveket az ő épülő karrierjében, irányítottam a szakmai tanulás lehetőségeiben, nem tehetek mást, mint hogy írásommal bemutatom őt a sepsiszentgyörgyi közönségnek is, ismerjék meg ezt a csodálatos embert, énekes baritont, akire mindannyian büszkék lehetünk. Gyula egy kedves, jól nevelt, tisztelettudó, magas szintű zenei tudással rendelkező, a zenéhez alázattal nyúló diákja volt a Plugor Sándor Művészeti Líceumnak. Szivacsként szívta magába az információkat, az újat, a szépet, aktívan részt vállalt minden iskolai programban, alkalmas és talpraesett természetével minden célját elérte, amit kitűzött maga elé. Embersége, egyszerűsége, derűlátása és vidámsága a mai napig társai maradtak, ezek vitték a siker felé, és meggyőződésem, hogy még sokat hallunk majd róla. Sőt, remélem, egyszer majd a sepsiszentgyörgyi közönség is hallhatja itthon.
Sebestyén-Lázár Enikő,
a Plugor Sándor Művészeti Líceum ­magánénektanára