Pozna Emil bölönpataki fiatalember a nulláról kezdte, így lett a vendégfogadó ipar szakembere, s most elmondhatja, hogy révbe jutott, tágas és európai szintű panziót működtet az erdővidéki Bölön szívében. A fejlesztésnek abba a szakaszába jutott, hogy jelenleg semmi sem fontosabb, mint a szállóvendég.
Vendégekre várva
– Mi a cég jelenlegi ajánlata, mennyire teljesült gyerekkori álma?
– Mondhatnám, hogy úgy kilencven százalékban, de ha a vendégek is kezdenének jönni, azonnal mozdulnék azokkal a fejlesztésekkel, amelyek még terveimben szerepelnek. Főleg a szobák számát szeretném bővíteni, mert jelenleg, pótágyakkal együtt, csak egy mikrobusznyi vendéget tudok lefektetni megfelelő körülmények között, de meg vagyok győződve arról, hogy akkor jutnék révbe, ha nyugodtan besétálhatna ide egy nagy autóbusznyi vendég. Azt azonban hangsúlyozom, van arra lehetőségem, hogy gyorsan bővítsem fekvőhelyeim számát.
– Hogyan indult a vállalkozás?
– Kezdetben egy kenyéripari céget vásároltam meg, s annak égisze alatt működöm Pancomex néven. Bár, vendéglő és szálláshelyek az ajánlatunk, az uniós normáknak megfelelő korszerű konyhával. Van egy nappali bárunk, eléggé tágas, s annak van egy szeparéja is, ugyancsak a földszinten még egy tágas és bebútorozott kisebb terem, mindkettő mellett előírás szerinti férfi-női mosdóhely. A földszinten több mint száz személynek tudok teríteni. A panzió előterében és a hátsó udvarában is van egy-egy nyitott és egy félig fedett terasz. Az előtériről a település központjára, a hátsóról pedig a bölöni Várhegyre lehet látni.
Kellemes benyomást kelt a panzió emeleti része is. Itt tágas, bármilyen rendezvényre alkalmas, mondhatni konferenciaterem található, vendéglő korszerű berendezésekkel (asztalokkal, tálalókkal, hűtőszekrényekkel), tehát esküvők és keresztelők tartására is alkalmas. Egy kisebb terem a vendégszobák közvetlen közelében amolyan ebédlő szerepet tölt be, és kimondottan a vendégek csoportos vagy egyéni étkezési helye. Mondanunk sem kell, hogy mindenütt központi fűtés van, ugyanis kissé huzatos az Olt völgye, de éppen ennek köszönhetően jó a mikroklíma, friss és tiszta a levegő. Az emeleti nagyterem 200, a kis ebédlő pedig 50 férőhelyes. A szálláshelyek is az emeleten vannak, összesen négy szoba, mindenik kétágyas, külön mosdóval.
Gond az infrastruktúra
A tulajdonos mindenféle engedéllyel rendelkezik, amit a vendéglátó-ipari egységektől megkövetelnek, de vendég hiányában a panziórész, a négy vendégszoba és a hozzá tartozó ebédlő margarétás hivatalos minősítése még várat magára. Az egységet rákapcsolták a községi ivóvízrendszerre, amelyet a Bölönpatak mögötti hegyes-erdős övezetben lévő Darázskő-forrás kiváló minőségű vízzel táplál, s mert teljesen zárt rendszer, csupán az időközi szokványos ellenőrzésre szorul. Mivel még nem épült ki a községközpont szennyvízcsatorna-hálózata, az egész egységet a tulajdonos által az udvaron megépített, kibetonozott és kiszivattyúzható szennyvíztároló szolgálja ki.
Megfelelő az övezet villanyhálózata, nincsenek feszültségingadozások – folytatta Pozna Emil –, a legnagyobb gondot az utak és az Olt hídjai okozzák. A Bölön és az Olt túlsó partján elterülő Brassó megyei község, Apáca közötti hidat elpusztította az évtizedek gondatlansága, felújítás előtt áll a Nagyajta és Apáca közötti híd. A harmadik hídon, a megyei műút és a szászmagyarósi vasúti megálló közöttin nemrég időlegesen korlátozták a forgalmat. Így hát a panzióhoz legközelebb fekvő modern betonhíd északon Ágostonfalva előterében, délen pedig Hidvég és Barcaföldvár között található, mindkettő tisztes távolságra Bölöntől! Ennél is bosszantóbb, hogy évtizedek óta csak foltozták és javítgatták az Előpatak és Barót közötti, a községet átszelő megyei műutat.
Összegezve az akadályokat elmondhatjuk, hogy mindezek miatt Bölön eléggé elszigetelt, pedig csak mintegy 60 kilométerre fekszik Brassótól, a soknemzetiségű mártírvárostól, Délkelet-Erdély művelődési-művészeti központjától, ahol közel 20 000 magyar él, akik igénylik a Székelyföld e részének megismerését-bejárását.
Aki megvalósította álmát
Pozna Emil Bölönben végezte az általános iskola tíz osztályát. A sepsiszentgyörgyi Kereskedelmi Líceum tanulója lett, mert úgy érezte, hogy a „fehér ipar” közelebb áll hozzá, erejéhez, tehetségéhez. Itt faragtak belőle olyan szakembert, aki aztán pikolóként, majd pincérként kezdte meg a munkát a sepsiszentgyörgyi 5-ös kilométerkőnél 1988-ban még működő vendéglőben. Hidvégen folytatta egy szövetkezeti vendéglőben, amely abban az épületben működött, amely ma önkormányzati székház. S mert közelebb akart kerülni szüleihez, a bölöni központi, ma is működő vendéglő munkatársa, majd a bár bérlője lett.
Katonai szolgálatának letöltése után azzal a céllal vásárolta meg jelenlegi panziójának telkét, egy régi malmot, annak minden melléképületével, hogy ha lehetősége és tehetsége engedi, önálló vállalkozásba kezdjen, saját maga ura legyen. Nos, az álom, ha lassan is, de biztosan teljesült; következetességgel és kitartással, a bölönpataki szülői ház árából, szüleinek segítségével, megtakarított pénzéből – úgy, hogy soha nem volt állás nélkül, mindig dolgozott. Szerre vásárolt építőanyaggal, helyi kőművesekkel épült minden, amit saját nevére telekkönyveztetett. 1997-ben megszületett a megálmodott vendégház, amelyben kezdetben egyedül dolgozott. Teljes gőzzel 2007-től működik. Adóssága a cégnek nincs, az állammal szembeni kötelezettségeit rendszeresen teljesítette. Nyereségét fejlesztésekre használja fel.
