Néhány éven belül jó eséllyel változik a rendszer, két év múlva már kisebbségre szabott módszer szerint tanulhat a románból mindeddig gyengén teljesítő magyar diákság – tudtuk meg Király András oktatási államtitkár nyilatkozatából.
Azt az RMDSZ több tisztségviselője is elmondta, hogy már két éve, első osztálytól tizenkettedikig elkészült a tananyag, de nem sikerült partnert találni az alkalmazásához, mert hiányzik a politikai akarat. Abba a reménybe kell tehát kapaszkodni, hogy a minisztériumi tervek szerint a 2015–2016-os tanévtől megváltozó programok és tankönyvek között helyet sikerül szorítani a főleg székelyföldi gyermekek számára fontos, jobb módszereknek. Hiszen leginkább ők kerülnek hátrányba az emészthetetlen, egyáltalán nem gyakorlati szempontú románoktatás miatt. Nem kell nekik mondani, tudják ők is, hogy meg kellene tanulni az államnyelvet, de nem segítik, hanem gátolják őket benne. Főként azok, akik ennek fontosságát hangoztatják.
Ez csak látszólag ellentmondásos, mert a szándék mögötte nagyon is világos: meg kell nehezíteni a magyar fiatalság érvényesülését itthon. Magyarul ugyanis alig néhány szakmában létezik felsőfokú oktatás, széles választék csak a román egyetemeken van, az újabban ismét nagyon keresett mérnöki diplomához sem lehet éppen átmenő romántudással hozzájutni. Dehogyis aggódnak a kisebbségi magyarok érvényesüléséért a román hazafiak! Tudatosan gátolják a hatékony nyelvoktatást!
Minden mulasztást azért nem lehet rájuk sütni. Húsznál több év kellett ahhoz, hogy az egyik célt, a sajátos kisebbségi oktatási programot – amelyet az 1989-es rendszerváltás idején az elsők között fogalmazott meg az akkor alakuló romániai magyar érdekképviselet – kidolgozzák, és még eltelik legalább négy, amíg az iskolákba is eljut. Ha ugyan a sűrűn és olykor – mint legutóbb idén júniusban – suba alatt változó minisztériumi elképzelések jövő év őszéig még ugyanazok lesznek. Ez azonban nagyon is kérdéses, mert az egyetlen folytonosság, amit a hazai tanügyben tapasztalhattunk, a kisebbségi igények kitartó elutasítása. Ígéretek persze vannak, de hát azok már 1918-tól vannak. Ha onnan számoljuk, lassan megülhetjük a szószegés 100. évfordulóját.
De akkor is elkeserítő a helyzet, ha csak a kommunizmus bukásától mérjük az időt: mire az első olyan évfolyam diákjai vizsgáznak, akik kisebbségi tanterv szerint készülhetnek (legyünk derűlátóak, higgyük el, hogy jövő szeptembertől kezdik), már harmincévi demokráciát tudhatunk magunk mögött. Ez harmincezernél több végzőst jelent csak Háromszéken, Erdély-szerte pedig legalább háromszázezer magyar fiatalt, aki rossz módszer szerint tanult. Túl sok ez akkor is, ha többségük jól-rosszul átment az érettségin.
